A különböző állam(köz)i, diplomáciai, katonai, vallási és sportrendezvények milyen szabályok szerint zajlanak? Kinek mi a feladata, felelőssége ebben az óraműpontossággal megszerkesztett gépezetben? A Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete alapító elnökének segítségével, tanulságos történetek, varátlan helyzetek példáján keresztül bepillantást nyerhetünk a sokszor zárt ajtók mögött zajló, jelentőségteljes események kulisszái mögé.

Egy mosolynyi megállás a 2018. évi birkózó-világbajnokságon (Fotó: Róth Tamás)

Protokolláris szuperkatalizátor

Az élet minden területén, ám a nemzetközi kapcsolatok esetében kiváltképp alapvető fontossággal bír az emberi érintkezések szabály- és szokásgyűjteményének, azaz a protokollnak az ismerete, illetve pontos alkalmazása. Egy pengeélen táncoló tárgyalás sikeres kimenetele, egy komolyabb nemzetközi konfliktus elkerülése éppúgy része annak a felelősségnek, amellyel a protokollszakember belevág az előtte álló feladatnak, mint a legkiválóbb csapat összeállítása annak végrehajtásához.

Több profilú szakirányú végzettségeivel, az államigazgatásban szerzett, valamint több éves belföldi és külföldi vezetői, egy évtizedet meghaladó protokoll és nemzetközi rendezvényszervezési, illetve egyetemi oktatási tapasztalattal, értéknövelő szakmai publikációival Hossó Nikoletta szakmája megkérdőjelezhetetlen állócsillaga, vonatkozási pont, protokolláris szuperkatalizátor, aki rendületlen lelkesedéssel, munkabírással és alázattal járul hozzá hazánk hírnevének öregbítéséhez, hivatása megbecsült és felhőtlen szárnyalásához. Kérem az igen tisztelt Olvasót, hogy foglaljon helyet, s engedje át magát ennek a rendhagyó utazásnak…

A Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Bizottsága 2018. évi díjátadó gáláján Kamuti Jenő elnök és Deregán Gábor főtitkár társaságában (Fotó: Róth Tamás)

Evés közben jön meg az étvágy

Milyen hozzáadott értékek tették a protokollhivatást szenvedélyévé?

Kevesen tudják, hogy évekig óceánjáró luxushajókon dolgoztam, 25 évesen 70 országban jártam, s multinacionális környezetben, heti hét napon, 16 órában dolgoztam. (Erre szokott felcsillanni az értő HR-es kollégák szeme, hiszen aki hosszabb ideig hajón dolgozik, az megtapasztalja a felelőségteljes, magas színvonalú, ám kőkemény munkavégzést, megtanulja az alázatot, valamint természetes lesz számára az idegen kultúrák megértése és elfogadása, ami egy jövőbeni munkáltatónál előnyére válik.) A nemzetköziség szellemében, fiatalon hazatérve döntöttem úgy, hogy visszatérek az iskolapadba, és olyan területet választok, ahol az angol nyelv, a kulturális beágyazottságbeli különbségek ismerete kardinális. Óvatos optimizmussal előbb egy OKJ-s protokoll ügyintézői oklevelet szereztem, majd egy idegenvezetői képesítéssel lettem gazdagabb.

Evés közben jön meg az étvágy – szokták mondani. Olyannyira megtetszett a diplomácia, a protokoll és a rendezvények világa, hogy munka mellett, azóta is folyamatosan tanulok: az elmúlt évtizedben szereztem négy egyetemi diplomát protokoll, nemzetközi tanulmányok és szakfordítói területen, jelenleg pedig a Pécsi Egészségtudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatója vagyok, ahol úttörő jelleggel, sportprotokoll és -diplomácia témában tervezem jövőre megvédeni a disszertációmat.

A Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete elnöksége karácsonyi évzáró állófogadásán (2018) (Fotó: Kőhidai Szabolcs, Igazi Pillanatok)

A biztonság elsődleges tényező

Információs társadalomban élünk; a világméretű változások gyakorisága már szinte követhetetlen. Hogyan érinti mindez a hagyományosan bebetonozott protokollt? Mutatkoznak-e sebességbeli eltérések annak vállfajai között?

Valóban, a globalizálódó világunkban folyamatos és nagymértékű változásnak vagyunk kitéve. Aki leendő vagy gyakorló szakemberként nem ismeri ezt fel, és nem halad a korral, az lemarad a versenyben. Ezért is elengedhetetlen az alázat és az élethosszig tartó tanulás.

Amikor a 2000-es évek elején először tanultam protokollt, még kevéssé volt ismert ez a fogalom. A diplomácia és a politika világa meglehetősen zárt volt. Ma viszont, a médián keresztül betekinthetünk az állami vezetők hivatalos világába, sokszor a privátszférájukba is; teljesen elfogadottá vált a digitális platformokon történő nyílt kommunikáció, legyen szó egy közjogi méltóság vagy egy nagykövetség nyilvános közösségi oldaláról. A protokollnak is követnie kell a társadalmi változásokat, ugyanakkor a nemzetközi szabályzók – gondolok itt elsősorban az 1961-es és 1963-as Bécsi Szerződésekre – követendők továbbra is a diplomáciában.

Ami változás észlelhető, az az adott nemzeti gyakorlatban jelenik meg; általánosságban elmondható, hogy minden egyszerűsödött, gyakorlatiasabbá vált. Mondok néhány példát: a korábban nagy és látványos ceremóniával ötvözött, több napos állami látogatások időtartama egy napra redukálódott; a repülőtéri hivatalos fogadást felváltotta a Sándor-palota előtti katonai tiszteletadás; a nemzeti szimbólumok (pl. tárgyalás esetén asztali zászlók) alkalmazása is eltűnni látszik; a biztonság kérdése pedig elsődleges tényezővé vált. A katonai és vallásprotokoll területén igazán jelentős változások nem tapasztalhatók, a sportban pedig minden esetben a nemzetközi vagy európai sportági szakszövetség kodifikált szabályzatai az iránymutatók.

+++ Ne maradj le a többi diplomáciai témájú interjúról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

A felelősség óriási

Hiánypótló könyvei (Protokoll a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok hátterében, A nemzetközi kapcsolatok glosszáriuma) átfogó és kimerítő tudástárát képezik ennek az igen érzékeny területnek. Mennyi kutatómunkát és tapasztalatot foglalnak magukban? Milyen igényből születtek? Hogyan fogadta azokat a bizonyára kritikus szakmai közösség?

Elsőnek lenni nem könnyű; könyvet, pláne szakkönyvet írni sem egyszerű – és itt nem a sok éves szakmai tapasztalatra és kutatómunkára gondolok, inkább a felelősségre. Az említett könyvek, illetve a korábbi protokoll témájú munkáim – a Politika és protokoll, amely az első pápalátogatást dolgozza fel diplomáciai és protokollszervezési oldalról, vagy a Sport, protokoll, sportprotokoll, amely hazánkban az első és egyetlen e területen – egyetemi tankönyvekké, kötelező szakirodalommá váltak, tehát úgy gondolom, hogy mind a szakma, mind a tudományos szféra elismerte és alkalmazza a mai napig.

Az első munka – ez egyben diplomamunkám is volt – megírása tartott a legtovább, ami később angol nyelven is megjelent Németországban Secrets of the First Papal Visit to Hungary címmel. Mint említettem, evés közben jön meg az étvágy – így jött sorra a többi is.
Minden írásom az elmúlt évtized alatt szerzett elméleti tudás, releváns államigazgatási és rendezvényszervezési tapasztalat, illetve átfogó nemzetközi kutatómunka együttes eredménye. A motiváció közös: sem a nemzetközi kapcsolatokat felölelő, aktualizált angol-magyar glosszárium, sem a protokoll öt szakterületét egyetlen műben összefoglaló monográfia, sem a pápalátogatást vagy a sportprotokollt egyetemi szinten feldolgozó könyv nem létezett.

A tanulmányaim során nekem is jól jött volna anno a naprakész szakirodalom. Személyes indíttatásból, felismerve a hiátust és a valós szakmai igényt, úgy döntöttem, megírom őket. Egy könyv kb. 6 hónap és 1 év közötti idő alatt készült el, ami nem számít hosszú időnek – igen, grafomán vagyok. A felelősség pedig – mint c. egyetemi docens és szerző – óriási: a jelen/jövő szakemberei az itt leírtakat tanulják és alkalmazzák a munkájuk során. Csuklom is eleget a vizsgaidőszakok alatt…

Protokoll előadás és dedikálás Hatvan városában (2018) (Fotó: Albert Péter)

Káoszból harmónia

Az évszázadok során férfiak dominálta diplomáciát a hölgy nagykövetek és nemzetközi kapcsolatokra szakosodott szakemberek gyarapodásával egyre inkább áthatják a női energiák. Jelentkeznek-e kommunikáció, elvárások, együttműködési hajlandóság vagy más tekintetében különbségek a nemek között? Meglátása szerint birtokában van-e valamilyen különleges fűszernek egy női diplomata vagy protokollos?

Véleményem szerint – nemtől függetlenül – három szóban megragadható egy igazi diplomata vagy hiteles protokoll szakember kvintesszenciája: kellem-jellem-szellem. Továbbmegyek: a mai elvárásoknak megfelelően egy protokoll szakember – továbbra is nemtől függetlenül – elsősorban képzett diplomata. Képezni diplomatákat és protokoll szakembereket lehet és kell is; én is ezt teszem az egyetemi protokoll képzések során.

Meglátásom szerint mindent megtanítani csupán tankönyvekből és a saját gyakorlati tapasztalat átadásából nem lehet. Mintegy 60%-ban elméletben tanulható a műfaj; a fennmaradó 30% szakmai és élettapasztalatot munka közben lehet csak megszerezni; s ott az a 10%, amely vagy bennünk van, vagy nincs. Ez utóbbit lehet fűszernek, diplomáciai érzéknek, magunkkal hozott, szerzett vagy neveltetésünkből fakadó, szükséges plusznak nevezni, amely, mondjuk egy adott váratlan, kényes szituációban, a másodperc törtrésze alatt hozott döntés előtt – az elméleti felkészültség és a szakmai tapasztalat mellett – segít mindenki számára megnyugtató megoldást találni.

Ahogy az ENSZ protokollfőnöke, Thomas van Laere úr nemrégiben fogalmazott: „Egy protokollosnak képesnek kell lennie egy káosznak tűnő szituációból pillanatok alatt harmóniát teremtenie.” Ehhez kellenek a határozott férfienergiák mellett az empatikus női energiák is. Ha megnézzük a hazai szaktárcákat, láthatjuk, hogy a protokollban túlnyomó részt hölgyek dolgoznak, és hölgyek vezetik az adott területet.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

A protokoll szakma buktatói

Melyik típusú megbízás jelenti a legnagyobb kihívást egy protokoll szakember számára? Mik a lehetséges buktatók?

Számomra a sportprotokoll világa jelenti a legösszetettebb feladatot. Kevesen tudják, de remélhetőleg a sportprotokoll-képzésnek köszönhetően egyre többen megértik és elsajátítják, hogy a kiemelt nemzetközi sporteseményeken tevékenykedő sportprotokoll szakembernek nem csupán az adott sportág szakmai, illetőleg az Európai- és/vagy nemzetközi sportági szakszövetség ceremoniális szabályrendszerét, belső rangsorait kell ismernie, hanem az állami és diplomáciai protokoll vonatkozó passzusait is tudnia kell helyesen alkalmazni (lásd felkérések, meghívások, protokoll-listák, közjogi méltóságok, diplomaták kezelése), ötvözve katonai protokollal, amennyiben például az eredményhirdetést katonai tiszteletadással végrehajtott lobogófelvonással kívánják megvalósítani, mint a 2013-as Judo Európa-bajnokságon, vagy a két évvel ezelőtti FINA vizes világbajnokságok során.

A buktató alapvetően a protokoll szakemberek nem kellő időben történő felkérése, bevonása lehet, ugyanis már az előkészítés során látnia kell a szervezési folyamatokat, ismernie a területi felelősöket annak érdekében, hogy a rá bízott feladatot hiba nélkül elvégezhesse, illetőleg a protokollhoz kapcsolódó területek (szállás, személyszállítás, vendéglátás stb.) működését is szakmailag támogatni tudja.

Munka közben, eredményhirdetés után Balogh Zoltán miniszter úrral a 2017. évi FINA vizes világbajnokságokon (Fotó: Szaka József)

Szívmelengető, felemelő pillanatok

Eddigi szakmai pályafutása vonatkozásában melyik eseményre, szituációra és/vagy találkozásra emlékezik vissza a legszívesebben?

Sok ilyen van… II. Albert monacói herceggel történő találkozásom a 2008-as öttusa-világbajnokságon személyes élmény volt, de említhetném Julio C. Maglione urat, a FINA elnökét, akivel a 2017. évi vizes világbajnokságokon, az eredményhirdetések alkalmával gyakran találkoztam, és mindig nagy öleléssel fogadott. Szintén meleg szívvel gondolok vissza a nagy sikerű, 2016. évi Budapesti Víz Világtalálkozóra – amely idén ősszel ismét megrendezésre kerül, és ezúton is jó munkát kívánok a szervezőknek –, valamint az azt követő fogadásra a Sándor-palotában, ahol köztársasági elnök úr személyesen mondott köszönetet mindenkinek. Felemelő pillanat volt.

Munka közben a FINA elnökével, Julio C. Maglione úrral, a 2017. évi FINA vizes világbajnokságokon (Fotó: Szaka József)

Tudatosság, ösztönösség, rutin

Milyen arányban osztozik munkájában a tudatosság és az ösztönösség? Mennyire lehet a rutinra hagyatkozni?

A tudatosság alapvetően az előkészítés és a szervezés időszakában kardinális, az ösztönösség pedig a lebonyolítás során, az impromptu szituációkban nyújthat segítséget egy-egy érzékeny, vagy SOS döntés meghozatalakor. A rutin pedig a teljes folyamat (előkészítés, lebonyolítás, utómunkálatok) alatt adja a gerincet, a stabilitásérzést, a belső nyugalmat, amire a szakember – őszinte mosollyal az arcán, diplomatikus megoldásokkal, mindenki számára megnyugtató módon – a maximálisan megbízható, higgadt munkavégzést építheti.

Főpróba nélküli premierek sorozata

Ebben a rigorózusan szabályozott rendszerben milyen mértékben számít a bizalom? Milyen szituáció(k)ban tilos akár egy porszemnyi felelősséget delegálni?

Ma a materializált világunkban a legértékesebb valuta a bizalom. Ez az alapja minden emberi és szakmai kapcsolatnak. A protokoll szakember pedig – a szakmai hozzáértést és a rutint most vegyük adottnak – a kapcsolataiból él, hiszen folyamatosan emberekkel dolgozik egy állandóan változó környezetben.
Talán a legkényesebb, legérzékenyebb terület a protokollé a rendezvény egészét tekintve (legyen az állami, diplomáciai, tudományos, szakmai vagy sportesemény, multilaterális tárgyalás vagy bilaterális delegációs program), mivel a szakember a munkája során magas rangú személyekkel, intézményekkel dolgozik, egyeztet, kommunikál. A protokollos kvázi rendező-dramaturgként végzi a rá bízott feladatot; minden esemény, találkozó egy főpróba nélküli premier.

A legmagasabb szinten, a várhatóan legkényesebb szituációkban nem delegálunk. Protokollfőnökként döntéseket hozunk, és vállaljuk értük a felelősséget, ahogy a csapatunk egészéért is. Hibázni nem szabad. Megoldás mindig van.

Az NPRSZ és a SZOFT első közös szakmai napján (2019.03) (Fotó: Kőhidai Szabolcs, Igazi Pillanatok)

Izgalmas akciójelenet a belvárosban

Milyen elképesztő, hihetetlen, humoros és/vagy kellemetlen helyzetekkel szembesült munkája során? Valóban mindegyikre létezik optimális megoldás, vagy tudni kell elfogadni, hogy nincs mindenre ráhatásunk?

Egy rendkívüli élményem a tavalyi birkózó-világbajnoksághoz fűződik, amikor a világ első számú sportvezetőjét, Thomas Bach NOB-elnököt szállítottuk rendőri felvezetéssel, hétköznap, csúcsidőben a reptéri kormányváróból. Mellettem delegációs konvoj vezetésében járatlan gépjárművezető; s nekem is az első delegációs kísérésem. Már a belvárosba értünk, amikor félúton, mobilon érkezett a kérés a mögöttünk haladó VIP-autóból, hogy változott az útvonal, nem a szállodába, hanem egyenesen az arénába megyünk.
Ez önmagában egy ritka szituáció, pláne, hogy nem volt direkt kapcsolat az előttünk haladó rendőrmotorossal, aki az útvonalat biztosította. Azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy a volán mögött ülő civilek többsége még mindig nem tudja, mi a teendő, ha szirénát hall – egy piros lámpás kereszteződésnél majdnem ránk húzták a kormányt. Hála a kollégám higgadtságának (én ekkor kevéssé voltam nyugodt) minden rendben ment, percre pontosan érkeztünk az arénába.

Elnök úr a liftben viccesen megjegyezte, hogy ez milyen izgalmas volt, ő ilyet még nem látott, és gratulál a magyar szervezőknek. Válaszoltam, hogy én sem, de mindent megteszünk; ez a dolgunk.

Munka közben Thomas Bach NOB-elnökkel, a 2018. évi birkózó-világbajnokságon (Fotó: Róth Tamás)

Budapest 2019 – Európa Sportfővárosa

Szakmai tevékenységében mindig felfedezhető a hiánypótló szándék. Kutatómunkájának fókuszában is a szívéhez közel álló területek, azaz a sport, a protokoll és a diplomácia állnak. Egy méretéhez és nemzetközi súlyához képest kiváló sportteljesítménnyel rendelkező ország esetében milyen látásmód, hozzáállás és professzionális felkészültség adhatja meg azt a bizonyos minőségi ugrást, amitől a magyar sport rangja tovább növelhető? Mi szükséges a megkérdőjelezhetetlen, nemzetközi elismerésnek örvendő státusz eléréséhez?

Meglátásom szerint Magyarországnak geopolitikai determináltságából fakadóan elsősorban a professzionális szintű, infrastrukturális és humánerőforrás-kapacitásbéli képességeit kell tudnia jól kihasználnia, amelyeket a korábbi és jelenlegi sportszakmai eredményekre tud alapozni.
Sport(oló)nemzet vagyunk. Nem véletlenül vált a sport 2010-ben nemzetstratégiai ágazattá. A sport belső átalakulásából, kül-és belpolitikai jelentőségéből, valamint komplexitásából fakadóan kormánystratégiai ágazatként definiálható.
Ma már tömeges a szabadidősport – Budapest idén Európa Sportfővárosa –, az élsport professzionális lett, a sport meghatározó, szórakoztató iparággá nőtte ki magát.

Kis ország vagyunk, komoly sportmúlttal és megsüvegelendő jelenkori sportsikerekkel. A kormány elkötelezett támogatása folyamatos; az infrastrukturális szinten megvalósított beruházások, létesítmények kiválóan alkalmasak világszínvonalú sportversenyek rendezésére, hazánk évek óta méltó házigazdája kiemelt Európa- és világbajnokságoknak, sikerrel. Célirányosan a sportprotokoll és nemzetközi sportrendezvény-szakemberek képzése is elindult 2017-ben, egyetemi szinten.
Véleményem szerint most már csak a széles körű társadalmi támogatottság szükségeltetik ahhoz, hogy a nem túl távoli jövőben Budapest akár olimpiát is rendezhessen.

Relaxáció Agatha Christie módra

A protokollszakma az állandó rendelkezésre állásról szól, egy valóságos perpetuum mobile. Mennyi levegőhöz és törődéshez jut a magánember Hossó Nikoletta? Hogyan tölti fel az erőteljesen igénybe vett energiaraktárait?

Hiszek a természet re-energetizáló erejében. Egy fárasztó nap után, ha az időjárás engedi, kiülök a teraszomra, hallgatom a madárcsicsergést vagy tücskök ciripelését. …vagy zenével és tánccal vezetem le a feszültséget. …vagy elmegyek egy gyógyfürdőbe. …avagy bekapcsolom a laptopot, és krimit írok – az kikapcsol. …és felhívom édesanyámat – az lelkileg mindig feltölt.

A Magyar Hollywood Tanács elnökével, Bokor Balázs nagykövet úrral a 2019. évi Oscar díjátadó gála budapesti partiján (Fotó: Hajósi Miklós)

Protokoll-triumvirátus

Véleménye szerint mi az a három elem, ami megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen sikertörténetté teheti a protokollt a 21. században?

Rugalmasság, precizitás, empátia.

Hasznos link

Többet szeretnél megtudni a protokollról, a minőségi protokollképzésről? Érdekelnek protokolláris vonatkozású rendezvények? Részese akarsz lenni egy aktív szakmai közösségnek?? Akkor látogass az Európai Protokoll & Asszisztens Képző Központ weboldalára…