A határokon átnyúló, univerzális szépségben manifesztálódó tehetség mindig megállásra késztet, szíven talál, elgondolkodtat, inspirál, felemel. Ádám Adrienn alkotásai mélyre hatnak. A fotóművész értékközpontú fókusszal ragadja meg és örökíti meg a világ megannyi hangulatát, színét. Képei az élet szimfóniájának harmonikus elemei, vibrálnak, történeteket mesélnek, virtuális utazásra, szem- és léleknyugtató meditációra invitálnak, miközben felhevítik a szemlélő fantáziavilágának tüzét. Erre figyelt fel Magyarország, a lengyelországi Krakkóban található főkonzulátusa, amely válogatott fotóit állandó tárlatban mutatja be, hiszen a diplomáciai tevékenység talán legkellemesebb aspektusa a hazai művészet külföldön való propagálása. Mindez alátámasztja azon meggyőződésemet, hogy a tehetség mindig utat tör magának. A fotós második fotóalbumának megjelenése előtt folytattunk lélekmasszírozó beszélgetést…

A naplementébe burkolt sziklaszirt őrzője (Venice Beach, Kalifornia, USA) (Fotó: Ádám Adrienn)

Tudatos jelenlét és előzékenység

Diplomáciai-protokoll vonalon ismerkedtünk meg, aztán kiderült, hogy tehetséges fotóművész is vagy. Véleményed szerint – rajtad kívül – mi köti össze a két területet, azaz a protokollt és a művészetet?

A tudatos jelenlét. Ahogyan a protokoll elengedhetetlen része a kiszámíthatóság, mértéktartás és kiemelt figyelmet kap mindaz, ami az adott helyzetben zajlik épp, úgy a művész szintén az „itt és most” állapotában tudja felszínre hozni üzenetét – különösen a fotográfia műfajában. Az előzékenység hasonlóan megnyilvánul a protokollban, ahogyan egy művész egészében és önzetlenül adja át magát.

+++ Ne maradj le a többi nagyköveti interjúról és fogadás beszámolójáról! Kattints a  KÖVETÉS  gombra… +++

Közép-európai protokoll-láncolat

A pillanat varázsa miért éppen Krakkóban öltött újra testet?

Nagyon fontosnak tartom a kulturális diplomáciát. 2018-ban a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszak utolsó félévében megpályáztam a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyetemistáknak meghirdetett programját, miközben levelező szakon végeztem a Kodolányi János Egyetem Protokoll és nemzetközi kapcsolatok szakembere képzést. Volt szerencsém a diplomához szükséges szakmai gyakorlatot Magyarország prágai nagykövetségén teljesíteni, ahol közreműködtem nagykövetségi V4-esemény előkészítésében és lebonyolításában is. Mindenképp tovább kívántam vinni ezt a vonalat, lehetőség szerint másik tagállamban. A lengyelországi megkeresésre még azon a héten pozitív választ kaptam, ahová nem időszaki kiállításként, hanem állandó tárlatként fogadták a képanyagot.

Ádám Adrienn dr. Gerencsér Tibor főkonzul társaságában (2021.09.02.) (Fotó: Privát archívum)

Összhang és teljesség

Mikor és hogyan tudatosult benned, hogy egyéni látásmódod van?

A befelé figyelés és sok belső csenddel eltöltött idő hozta a felismerést, hogy a világ mennyire letisztult, tele csodákkal és váratlan meglepetésekkel. Ez a szemlélet 16-17 éves koromban ért, amikor erősödtek a szinkronitás jelei és megtapasztaltam, milyen különleges érzés hagyni, hogy vezessen az élet, ne irányítsak. Nagyobb lett az összhang és elkezdtem azt a teljességet meglátni, amit a fotókon keresztül törekszem visszaadni.
Az érzések jelentősek még; nagyon intenzíven tudom megélni őket, főleg azokat, amelyek szárnyra kapnak és könnyedén a magasba emelnek – igazán ezeket szeretem a fotókon is érzékeltetni.  

Árnyékszív (Murano, Olaszország) (Fotó: Ádám Adrienn)

Megismételhetetlen pillanatok

Mi ragad meg leginkább a világban? Mire fókuszálsz? Az önkifejezésen és az alkotás élvezetén túl van-e egyéb, távlati célod a különleges pillanatok megörökítésével?

Leginkább a különleges és egyedi helyzetekre figyelek. Nagy szerepet kapnak a megismételhetetlen pillanatok, hiszen olyan sokszínűek a hétköznapok és megannyi érték van bennük, érdemes nyitottnak lenni mindarra a szépségre, amit tartogatnak.
Szeretném, hogy ez az áramlás, amiben vagyok és közben szemlélek, igazán hasson az emberekre egy-egy fotóm által.

Ádám Adrienn fotóművész állandó tárlatának megnyitóján, Magyarország krakkói főkonzulátusán (2021.09.02.) (Fotó: Privát archívum) 

A Titok

Mesélj, kérlek, A titokról!

Nagyra becsülöm a szerző, Rhonda Byrne küldetését és munkásságát. Tizenéves voltam, amikor az első könyve megjelent és nagyon könnyen tudtam azonosulni meglátásaival. Valóban tapasztalom sok éve, mekkora erejük van az érzéseknek, gondolatoknak, hitnek az álmainkat illetően. Tulajdonképpen a kiállítások is így öltöttek formát...
2016-ban, az első önálló fotókiállításom után írtam meg az amerikai szerzőnek, mennyire sokat kaptam a könyveiben leírtakból, mellékelve néhány fotómmal. A marketing csapattól hamar válasz érkezett és publikálni kívánták A titok amerikai Twitter és Facebook oldalakon a képeket. Azóta is kapcsolatban állunk és időnként megosztanak felvételeket tőlem.

A spanyolországi Mallorca szigetén található Valldemossa látképe (Fotó: Ádám Adrienn)

Teljes odaadás

Mit kívánjak a jövőre nézve a tehetséges, mindig mosolygó, szolnoki származású fotóművésznek?

Tudjam adni – továbbra is szüntelen – azt, amire a világnak épp szüksége van. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és számomra a legnagyobb öröm, amikor képes vagyok teljes odaadással jelen lenni az adott pillanatban, és inspirálni, mélyen megérinteni embereket. Mindehhez a fotózás számomra egy ideális és örömökben tartalmas út.

Hasznos linkek

Jobban el akarsz merülni Ádám Adrienn képi világában? Érdekel, Magyarország krakkói főkonzulátusának tevékenysége? Kattints az előzőleg, színesen kiemelt linkekre…

Az emberiség mindig a csillagok felé tekintett, az űrkutatás pedig segít felfedezni a bolygónkon kívüli világot, az univerzumot. Űrtársadalommá válunk, ezért az űrdiplomácia szerepe egyre fontosabb. Hol és merre tart a magyar űrtevékenység? Melyek a kihívások és a feladatok? Mit tartogat a jövő? Exkluzív interjú…

Diplomácia az űrben (Fotó: Ju Guan / Unsplash)

Dr. Ferencz Orsolya a családi tradíciókat csakúgy, mint kutatói-oktatói tapasztalatait (ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézete, MTA) űrkutatásért felelős miniszteri biztosként, 2018 óta kiválóan kamatoztatja, amióta a Magyarország számára egyértelműen nemzetközi együttműködésen nyugvó, versenyképességi és biztonságpolitikai szempontból egyaránt stratégiai ágazatot képviseli. A Szingapúrral, 2020 év elején kötött egyetértési nyilatkozat már kézzelfogható eredményei nemcsak a kétoldalú kapcsolatrendszert mélyítik, hanem elősegítik a délkelet-ázsiai városállamban bevált eszközök és módszerek kompatibilis adaptációját.

Ötcsillagos álom

Már gyermekként is a csillagokat fürkészte? Hogyan lesz egy kíváncsi magyar kislányból űrkutatásért felelős miniszteri biztos?

Azt hiszem, minden gyerek fürkészi a csillagokat, és az a szomorú, ha aztán sokan közülük elvesztik az érdeklődésüket. Mindkét szülőm villamosmérnökként dolgozott és tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen. Simonyi Károly tanítványaként, majd munkatársaként Édesapám alapította meg 1961-ben az első magyar, űrkutatással foglalkozó tudományos diákkört. Amikor megszülettem, szinte belecsöppentem az űrkutatásba. Édesapám munkássága (ő volt a Farkas Bertalan repülésének tudományos programját összeállító, egyik vezető kutató az Interkozmosz programban) nagyon inspirált engem; így amikor úgy döntöttem, hogy én is villamosmérnök leszek, akkor már adódott, hogy az űrkutatás irányába mozdulok el.

Dr. Ferenc Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos (Fotó: Privát archívum)

Komoly magyar örökség

Melyek Magyarország erősségei, komparatív, nemzetközi szinten versenyképes előnyei az űrkutatásban?

Az űrkutatás, illetve az ebből kifejlődött űrtevékenység az egész emberiség életét és a világgazdaságot is mindennapi szinten érinti. Az űrszektor és az űrtechnológia a kritikus infrastruktúra részévé vált, ezért igazából nincsen választási lehetőség, azaz ma már minden ország foglalkozik a témával. Magyarországnak megvan az a helyzeti előnye, hogy idén 75 éve, a világon másodikként sikeresen mérte meg radarral a Hold és a Föld távolságát a Bay Zoltán és Simonyi Károly vezette csapat, valamint, hogy az előbb említett Interkozmosz keretében, hosszú évtizedeken keresztül, sikeresen kapcsolódott be komoly nemzetközi programokba. Ez a komoly örökség az, ami miatt 1990 után az Európai Űrügynökség a régióból elsőként hívta meg hazánkat a tagjai közé. A csatlakozásra végül 2015-ben került sor; 2018 óta pedig megsokszoroztuk a hozzájárulásunkat, aminek következtében megnyílt az összes tudományos program (navigáció, kommunikáció, emberes repülés, földmegfigyelés stb.) a magyar kutatók és vállalatok számára. Az Európai Űrügynökség szinte minden programjában van magyar részvétel, ami azért is előnyös, mert jól hasznosítható logika mentén, azaz a földrajzi visszatérítés elve (minden az Európai Űrügynökségbe befizetett pénzegység valamilyen formában visszatérül Magyarország számára) alapján a magyar szektort közvetlenül lehet fejleszteni. A földfelszíni gazdaság egyéb vonatkozásaival szemben az űripar inkább hasonlít az olimpiára, ahol a tehetség, az innováció, az ötlet, a tudás nagyon meghatározó a szektorban. Az elmúlt hónapok eredménye, hogy Magyarország az ügynökség két Hold-programjában is aktív és komoly szerepet kapott. A Lunar Gateway projekt keretében megépítendő, a Hold körül keringő állandó állomás sugárzásmérő rendszerét az ELKH Energiatudományi Kutatóintézet készíti a Pille dózismérő és az abból kifejlesztett műszercsalád eredményeként. A Hold és a Föld közötti kommunikációt később szolgáltatásszinten biztosítani hivatott Lunar Pathfinder projekthez pedig a teljesen magyar tulajdonban lévő Bonn Hungary űripari cég építi a legkomolyabb kommunikációs fedélzeti elektronikai berendezéseket.

Űrdiplomácia – űrtársadalom

Pozíciója nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarország kormánya e tekintetben is stratégiai vízióban gondolkodik. Különleges és izgalmas szakmai területén milyen (stratégiai) célokat fogalmazott meg önmaga és hazánk számára? Milyennek formálja a magyar űripari tevékenységet 2025-re vagy 2030-ra?

Ebben az ágazatban kevésbé nyom a latba, hogy kinek mi a világról alkotott politikai véleménye. Természetesen a nagy ideológiai vízió megléte szükséges, miszerint a fejlesztés, a tudásalapú társadalom érték, illetve az állami szerepvállalás és a tudományos szféráért való felelősségvállalás egy 21. századi, modern, fejlett ország esetében alapvetően fontos.

Kutatási, oktatási, vállalati és nemzetközi kapcsolati szinten egyaránt újra kellett szerveznünk az egész ágazatot. Az űrdiplomáciát a diplomácia hátsó ajtajának is tekinthetjük, mert amikor az egyéb felületeken nehezebben halad a kapcsolatépítés, akkor az űrtevékenység kapcsán nagyon gyors és intenzív párbeszéd folytatható. Űrtársadalommá kezdünk válni, amely a világűrre részben már úgy támaszkodik, hogy nem tudja nélkülözni. Más kihívásokkal nézünk szembe, mint amikor csak a saját bolygónkon vagyunk jelen. (A világűrben rá vagyunk kényszerítve a harmonikus együttműködésre. Fentről nézve ez a törékeny, kék bolygó sokkal sérülékenyebbnek és kisebbnek látszik, mint ahogy azt a földfelszínen megéljük. Az űrhajósok sokkal inkább „emberiségtudattal” érkeznek vissza, és más dimenziójú problémákat tartanak fontosnak, mint amikor a mindennapi földi küzdelmünkben elveszünk.) Ennek megfelelően az én feladatom annak az elérése, hogy már a középiskolától kezdve megfelelő hangsúlyt kapjon ez a tudományterület; az inter- és multidiszciplináris jellege kapcsán pedig a keresztképzésekben a felsőoktatási intézmények a tudományos-műszaki, az orvostudományi-élettani, a jogi, a közgazdasági és a társadalomtudományi vonalon egyaránt erősíteni tudják egymást. A hazai tudásbázis koncentrálása, a bilaterális együttműködési megállapodások révén a külföldi tudásközpontokból történő beáramlás (képzés és kutatás) fokozása, a hibrid szemléletmodell (a stratégiai érdekérvényesítés miatt nélkülözhetetlen állami szerepvállalás és döntéshozatal mellett a profitabilitást a magántőke, a vállalati befektetések garantálják) elmélyítése, a hazai gyártókapacitás növelése szintén fontos célként fogalmazódik meg. Az évtized közepére szeretnénk egy újabb nemzeti kutatóűrhajóst felküldeni, hiszen a Nemzetközi Űrállomás egy olyan exkluzív laboratórium, amelyben olyan körülmények (gravitáció hiánya, háttérsugárzás stb.) között lehet – élettani, fizikai, kémiai és egyéb – vizsgálatokat végezni, mint a földfelszínen elviekben sem. Egy saját nemzeti kutatónk által végrehajtott program olyan versenyelőnyt jelent a részt vevő vállalatok, kutatóhelyek, egyetemek számára, amely az egész szektort és a hazai tudományos életet rendkívüli módon tudja inspirálni.

A tevékenységünk legnagyobb hangsúlyát az Európai Űrügynökségre és az Európai Unió űrpolitikájára (a kettő nem teljesen fedi egymást) kívánjuk helyezni, miközben a bilaterális együttműködéseket sem hanyagolhatjuk el. Ennek tükrében kötöttünk megállapodást Franciaországgal, Izraellel, Portugáliával, Törökországgal, Brazíliával, Szingapúrral és a Virgin Galactic-kal (magánvállalat az Amerikai Egyesült Államokban). Tovább fontosnak tartjuk az élő és érdemi kapcsolattartást a Roszkozmosszal (Orosz Szövetségi Űrügynökség), hiszen az orosz űrkutatásnak nagyon komoly hozzáadott értéke van az emberiség űrtevékenységéhez.

Magyarország számára az űrtevékenység kizárólag nemzetközi viszonylatban létezik. Nagyon sokat segít a szektor fejlődésében, hogy a terület irányítása és felügyelete a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz tartozik, mert a teljes magyar diplomatahálózatunk – nagyon mélyen megértve és átlátva ennek a jelentőségét – rendkívül aktívan, mint egy-egy kis űrügynökség működik, globális összeköttetésben. A KKM egyfajta „hordozórakétát” épített a terület alá.

+++ Ne maradj le a többi nagyköveti interjúról és fogadás beszámolójáról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

Az űripari siker záloga

Mely tényezőktől függ az űriparban a sikeresség?

A humán erőforrás, a szellemi tőke, a tudás, a képzés, az innováció megkerülhetetlen. Fontos a gazdasági erő szerepe; noha megjegyzendő, hogy – akár Magyarország viszonylatában is – az össznemzeti költségvetéshez képest kis összegről beszélünk, aminek a megtérülési rátája ráadásul 1:6 (az űrtevékenység egy nagyon profitábilis terület). Döntéshozatali szinten a legfontosabb tényező talán a választási ciklusokon túlmutató, hosszú évtizedekben gondolkodó vízió, illetve az ehhez szükséges bátorság és elköteleződés. Ugyanis olyan technológiai bravúrok sorát kaptuk az űrtevékenység által, amiből az egész emberiség profitál. Például a miniatürizálás javarészt annak köszönhető, hogy a holdra szálláshoz fedélzeti számítógépre volt szükség, ami a mérnöki társadalmat arra kényszerítette, hogy az akkoriban szobákat betöltő gépeket néhány kilogrammos eszközökké zsugorítsák. Ez a folyamat indította el, hogy mára szinte mindenkinek ott lapul a zsebében egy mobiltelefon, amelyről a világ egy gombnyomással elérhető az interneten keresztül. Nem beszélve arról, mennyi gyógyszerkutatást, egészségügyi és élettani eredményt, vizsgálatot köszönhetünk az űrkutatásnak. Űrtechnológia nélkül a globális hírközlés vagy navigáció sem valósulhatott volna meg.

Magyar–szingapúri együttműködés

A Singapore Space & Technology Associationnel 2020.02.06-án kötött együttműködési szándéknyilatkozat kapcsán – a koronavírus-járvány ellenére – vannak-e már kézzelfogható eredményei? Melyek ezek?

Az ilyen típusú dokumentumok ugyan közvetlenül jogi kötőerővel nem bírnak, azonban komoly kormányzati szintű elköteleződést jelentenek. Ázsia high-tech kapuja, Szingapúr értékeli a számára fontos és értékes, sok évtizedes, ágazati szellemi örökségünket, ezért erőteljesen számít Magyarországra. Ennek keretében, a pandémia dacára 2020-ban több, mindkét fél részéről igen nagy érdeklődésre számot tartó, virtuálisan megrendezett eseményt szerveztünk. Közös fejlesztések már folynak, továbbiakat pedig tervezünk. Emellett vállalati sikerről is beszámolhatok, hiszen a korábban említett Bonn Hungary fontos műszert értékesített a szingapúri űrpiacon is. Kifejezetten élénk és jó a kapcsolat. Szijjártó Péter miniszter úr meghívást kapott a 2021. nyári Globális Űr és Technológiai Kiállításra.

A magyar–szingapúri űripari együttműködésről szóló egyetértési nyilatkozat aláírása Ferencz Orsolya és Jonathan Hung által (2020.02.06.) (Fotó: KKM)

Válságálló vízió

A többi partnerországgal összevetve, a magyar–szingapúri együttműködés mekkora arányt képvisel a teljes tevékenységből? A délkelet-ázsiai városállam sok szempontból példaértékű. Meglátása és személyes tapasztalata alapján mely elemeket hasznosíthat hazánk a saját fejlődése számára?

Minden megállapodást tartalommal tudunk és szándékozunk megtölteni. Természetesen mindegyik más és más. A Szingapúrral való együttműködés fajsúlyos. Az az elképesztően magas színvonalú, felsőoktatási high-tech képzés, amivel rendelkezik, követendő példa. A Nanyangi Műszaki Egyetem modern, igen költséges földi irányító és vezérlőterméhez, műholdas képességéhez a diákok a legprofesszionálisabb szinten férnek hozzá. A Budapesti Műszaki Egyetemmel való együttműködésüket például erőteljesen szorgalmazzuk. Szingapúr kisebbségi komplexus helyett követte a vízióját. Úgy érzem, Magyarország is ezt az utat járja, hiszen a kormány a 2020-as világjárvány közepén, a gazdaságvédelmi akcióterven belül, a jövő iparágai közé sorolta az űripart, pontosan azért, mert ez a terület válságálló.

Személyesen szeretném, ha növelnénk az ágazat gazdasági súlyát is. Ami viszont fontosabb, hogy egy-egy olyan kulcsképességre tegyünk szert, amivel kizárólag mi rendelkezünk (például az egész világon egyedül a Pille dózismérő esetén lehetséges a fedélzeten, helyben leolvasni az asztronautát ért sugárzásdózist, azaz a kiértékeléshez a detektort nem kell visszahoznia a Földre). A high-tech tudásban az űripar a technológiai piramis csúcsa.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Érdekérvényesítés és védelem

Biztonságpolitikai szempontból mennyire látja kardinálisnak a magyar űrtevékenység fokozását?

Mivel alapvetően kettős felhasználású területről beszélünk, a katonai és biztonságpolitikai vetület megkerülhetetlen. A NATO 2019-ben műveleti területté nyilvánította a világűrt. Trump elnök úr megalapította a Space Force-t, amit Biden elnök úr nem vont vissza. Továbbá Franciaország és több középhatalom is aktívan tesz ez irányú lépéseket. Más tekintetben a Frontex például a földmegfigyeléses műholdas adatok alapján indítja a mentőakcióit. Ahol emberi érdekek vannak, ott az emberi érdekérvényesítés is megjelenik. Ennek következtében a világűrbeli képességek éppúgy szolgálják a természetes (aszteroidák, üstökösök időben történő detektálása, esetleges elhárítása), mint a földi, emberi civilizációs fenyegetésekkel szembeni védelmet.

Hasznos linkek

Többet szeretnél megtudni a magyar űrtevékenységről? Érdekel, Magyarország tevékenysége az Európai Űrügynökségben? Kattints az előzőleg, színesen kiemelt linkekre…

Történelmi értelemben a korona az egység szimbóluma. 2020 óta azonban a nemesfémből készült, drágakövekkel ékesített nemzeti ereklye képét háttérbe szorítja a tüskéit a sejtfalba szúró mikroorganizmus. A koronavírus-járvány mint egészségügyi vészhelyzet globális gazdasági, pszichológiai és erkölcsi válságot eredményezett. Az összefogás és egységes fellépés hiánya versenyhátrányt jelent, főleg a már amúgy is megtépázott régiók, országok esetében. Hogyan értékeli a gazdasági és pénzügyi szakember a válságkezelést? Melyek Magyarország lehetőségei és kilátásai Európán belül és a világban egyaránt? Miben van fejlődési potenciál?

Fotó: Zach Angelo / Pro Church Media / Unsplash

Hiteles forrás

Dr. Ferkelt Balázs PhD a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karának tanszékvezető egyetemi docense, a nemzetközi tanulmányok mesterképzési szak felelőse, a Mathias Corvinus Collegium Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának és Külgazdasági Műhelyének a vezetője. Oktatási tevékenysége az Európai Unióhoz kapcsolódó tantárgyakra terjed ki. Kutatási területei: gazdasági és monetáris unió, területi egyenlőtlenségek, a kelet- és közép-európai országok konvergenciája, Németország gazdasága és versenyképessége, valamint az Európai Unió és tagországainak külgazdasági kapcsolatrendszere. Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Miniszterelnökség „Magyarok Európáért” díjának kitüntetettje.
Hiteles forrás a Covid–19-pandémia okozta válság pénzügyi és gazdasági hatásainak, a regeneráció irányának a prognosztizálására...

Dr. Ferkelt Balázs (Fotó: Privát archívum)

Válságbörze

A 2001-es dotcom-, a 2008–2009-es ingatlan-, majd globális méreteket öltő gazdasági és pénzügyi válság tanulságai mennyire tompították, tompít(hat)ják a koronavírus-járvány miatti recesszió hatásait, mennyire gyorsította, gyorsít(hat)ja meg a világméretű regenerációt?

Ha megnézzük, a mostani válságnak voltak előjelei, hiszen 2019-ben már kezdett lassulni a világgazdaság. Nincsen ilyen törvényszerűség, de fel kell készülnünk arra, hogy maximum tízévente valamilyen okból világméretű, pénzügyi és/vagy gazdasági válság következik be. Természetesen arra, hogy ilyen hirtelen és ilyen okból, senki nem sejtette. Mivel a jelenlegi teljesen eltérő a korábbi válságoktól, azoknak a tanulságai, tapasztalatai nem adtak iránymutatást, maximum annyiban, hogy az Európai Unió magához képest gyorsabban reagált. Az EU reakciója ugyanis a 2008–2009-es válság idején lassú volt, mert egyrészt sok tagországból áll, amelyeknek egyezségre kell jutniuk, másrészt a közös költségvetés csupán egy ún. rugalmassági eszközt tartalmaz (azt is csak 2009 után építették bele), tehát nincsen rá keret. Szerencse volt, hogy a mostani válság az új hétéves költségvetési perspektíva előkészítésének időszakára esett. Az, hogy néhány hónap alatt essen ekkorát a GDP, precedens nélküli. Ráadásul két, ugyanabból a szektorból kiinduló válság nincsen. Annyit azért tanul a világ, hogy ugyanolyan típusú válság a pénzügyi szektorból nem fog kiindulni. Minimálisan lehetett a korábbi hatásokat, válságkezelési mechanizmust használni.

A kirakhatatlan európai puzzle? (Fotó: New Financial)

+++ Ne maradj le a többi interjúról és rendezvény beszámolójáról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

Láncok átfűzése

A globális értékláncok megbomlása, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer tekintetében mekkora és milyen jellegű átrendeződést prognosztizál? Az egyes központi bankok szerepe milyen mértékben értékelődik fel?

Az értékláncok tekintetében komoly átrendeződés lesz – már most megfigyelhető a near shoring jelensége, azaz, hogy egyre közelebb jönnek a beszállító partnerek vagy leányvállalatok. Valószínű, hogy a nagyvállalatok végiggondolják, hasonló esetben miként tudják biztosítani, hogy a termelés ne álljon le. Eljöhet annak a reneszánsza, hogy földrajzilag közelebb helyezkedjenek el a beszállítók. Ez Közép-Európa számára akár pozitív is lehet. A nemzetközi pénzügyi rendszer tekintetében nem várok komolyabb átrendeződést. A központi bankok nyilván aktívabb monetáris politikát folytatnak. Ez esetében jól lehet használni a 2008–2009-es pénzügyi válság, illetve a későbbi európai szuverén adósságválság tapasztalatait. Ennélfogva valószínű, hogy az aktív jegybanki politika (pl. Magyarország esetében a növekedési hitelprogram és egyéb kapcsolódó eszközök) a válságkezelésben tartósan megmarad.

Fotó: Aida L / Unsplash

Egyenlőtlenségek

Véleménye szerint a – válságenyhítő csomagok, allokációk, kedvezmények stb. révén – soha nem tapasztalt mértékben eladósodott (nemzet)államok és a válság következtében megerősödött korporációk „konkurenciaharca” milyen irányba mozdulhat el, illetve milyen módon fokozódhat?

Azt gondolom, hogy mindenképpen tovább fog erősödni, ahogy egyébként az országok közötti egyenlőtlenségek is változni fognak (mondjuk, hogy Kína esetében ez pont, hogy a fejlett világhoz való felzárkózást segítheti elő). Az Európai Unió tekintetében, ha a nemzeti bajnok cégek mintájára létrejöhetnének európai bajnok cégek, akkor azzal ezt egy kicsit lehetne ellensúlyozni. Ez méretgazdasági és versenyképességi szempontból is fontos lenne (ha már ekkora a nagyvállalatok szerepe, akkor legyen minél több európai nagyvállalat), de dilemmát jelent, hogy a versenyszabályozás eltérő az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban (a fúziókat az EU-ban nagyon szigorúan ellenőrzik a monopolisztikus piac létrejöttének veszélye miatt). Az EU és az USA közötti versenyképességi szakadék nem igazán csökkent, miközben Kína folyamatosan erősödött az elmúlt húsz évben. Az Európai Unión belül csupán néhány ország, leginkább Németország tud versenyképes lenni.

Koronavírus-egyenlőtlenség (Fotó: Perry Tse / South China Morning Post)

Európai huzavona

A Covid–19-járvány felszínre hozta és felerősítette az Európai Unión belüli, különböző szinteken megnyilvánuló töredezettséget. Meglátása szerint az európai projekt képes lesz-e felülkerekedni az egyre fajsúlyosabb kihívásokon, valamint biztosítani a szoros gazdasági, szociális és politikai együttműködés feltételeit?

A gazdasági integráció a 2008–2009-es válság következtében egyértelműen erősödött (pl. a bankunió megvalósítása, gazdaságpolitikai koordináció). Azt is láttuk, hol nem sikerült együttműködni (pl. a migráció területén). Az egészségügyi unió célkitűzésén belül járványhelyzetben egyfajta együttműködés, koordináció, gyors reagálás, tagországok közötti szolidaritás megvalósítható, de az eltérő egészségügyi rendszerek valódi integrációt nem tesznek lehetővé. Nagyon abba az irányba megyünk, hogy hol több, hol kevesebb Európa, aztán megint az jön, ami évtizedekig megfigyelhető volt, hogy még mindig a gazdasági együttműködés tud a legsikeresebb lenni. Az egyes területeken még mindig tapasztalható egyhangú döntéshozatal révén 27 különböző érdek összehangolása továbbra is nagy kihívás. Válság idején megfigyelhető, hogy mindig nőnek az egyenlőtlenségek, mert eltérően érinti az egyes országokat, illetve eltérően is reagálnak.

Dr. Ferkelt Balázs (Fotó: Privát archívum)

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Válságálló német vállalkozások

Úgy tűnik, bár kezdetben a koronavírus-járvány által generált gazdasági visszaesést és válságot az európai integráció gazdasági motorja, Németország viszonylag jól kezelte, egy év elteltével több a kérdőjel, mint a megoldás. Miben látja Németország erősségét a válságkezelésben, és mely tényezőket tartja labilisnak az elkövetkező újraépítés vonatkozásában?

Az ilyen típusú válságkezelésre igazából nincs recept, mert minden országban másképp alakul. Pozitívum, hogy a németek nagymértékű intézkedéseket (pl. Kurzarbeit) vezettek be, mégpedig gyorsan. Nagyon komoly tényező, hogy pl. Németországban és Ausztriában a fizetés hány százalékát allokálják. A németeknek bizonyos szempontból az is segíthet, hogy az utóbbi tíz évben a vállalatok jól teljesítettek, illetve leépítették az adósságaikat. Emellett a vállalatok középtávon gondolkodnak, ezért nem küldik el a munkavállalók egy részét, mert ha beindul a termelés, nem fognak találni munkaerőt. Egyúttal a termelés minőségi szintje is ellenállóbbá teszi őket, mivel rengeteg olyan, a szakirodalom által „rejtett bajnokoknak” nevezett német középvállalkozás van, amely a világpiacon egy-egy konkrét termék (pl. bevásárló- és reptéri poggyásztolókocsik, bankkártyákban található chip) esetében vezető, ami gyakorlatilag válságállóvá teszi őket. Azon cégek, amelyek nagy hozzáadott értéket és exportot termelnek, nincsenek veszélyben. Azonban a szolgáltatószektor nyilvánvalóan mindenhol át fog alakulni.

Német gazdasági siker (Fotó: Shutterstock)

Regionális együttműködés

Hazánk erősen exportorientált. Megítélése szerint Magyarország számára rövid és középtávon a regionális, azaz a Közép-Európával és a Kelet-Közép-Európával való gazdasági együttműködés intenzitásának a fokozása, vagy a globális jelenlét erősítése jelenti a kedvezőbb irányt?

Eddig is nagyon erős volt a földrajzi közelség szerepe; ez a válság pedig még jobban rávilágít erre. Azt célul ki lehet tűzni, hogy diverzifikáljuk a külkereskedelem relációs szerkezetét, akkor is a legfontosabb gazdasági, kereskedelmi és tőkepartnerek itt, Közép-Európában lesznek. Azt gondolom, hogy a Visegrádi Négyek súlya (együttes gazdasági erő), az egymással folytatott kereskedelem növekedni fog, valamint, hogy még fontosabb tényező lesz az Európai Unióban, különös tekintettel arra, hogy a Brexit után megváltoztak az erőviszonyok. Gazdasági és kereskedelmi szinten Magyarország első tíz partnere között tartósan kelet- és közép-európai országok vannak jelen. A tőkekapcsolatok területén van fejlődési lehetőség, amire a válság akár pozitívan is hathat.

A Visegrádi Négyek (V4) regionális együttműködése az Európai Unión belül (Fotó: Wikipedia)

Hasznos linkek

Többet szeretnél megtudni a nemzetközi kapcsolatokról? Részese lennél az izgalmas műhelymunkának? Érdekel ez irányú továbbképzés?

Bizonytalanság gyötör? Félsz? Nem tudod, kinek higgy? Íme egy függőséget nem okozó, kedélyjavító anti-Covid-tréning…

A maszk mögött rejtőzködő Covid-Pinocchio (Fotó: GettyImages)

Üdvözöllek a Covid-káoszban, azaz a tévhitek, az álhírek, a zűrzavar és a félelem(keltés) világában. Szerencsére vannak, akik hiteles források, valamint tényekkel, kutatásokkal alátámasztott információk alapján, józan, higgadt módon vizsgálják az eseményeket, nyújtanak segítséget a laikusok számára a sűrű és homályos rengetegben való eligazodáshoz. Egyikük Kelemen István, az ELTE Természettudományi Karának biológia szakos hallgatója, akit már gyerekkorában rabul ejtett a természet és a biológiai törvények rendszere, a biokémia világa. Proaktív tudományos ismeretterjesztő tevékenysége részeként szakmai tanulmányokat és cikkeket fordít. Az ő vezetésével keressük a kiutat a 10 millió magyar "Covid- és vakcinaszakértő" által megteremtett, szövevényes labirintusból. Félelem helyett felismerés, tehetetlenség helyett támogatás. Kezdődhet a szókimondó, ám diplomatikus anti-Covid-tréning…

– Mi számodra a legidegesítőbb a Covid–19 járvány körüli hisztériás jelenséggel kapcsolatban?

– Alapvetően a hamis információk térnyerése és az elégtelen tájékoztatás. Magyarországon is általános probléma, hogy az emberek nem kapnak megfelelő, befogadható, egyértelmű tájékoztatást a Covid–19-világjárványról. Pontosabban kapnak, csak nem a megfelelő közegből. A naprakész tudományos hírek alapvetően idegen nyelven érhetők el, megszűrésükhöz pedig elengedhetetlen a megfelelő kritikus gondolkodás. Az információs versenyben nagyobb népszerűségnek örvendenek azok az online felületek, amelyeken a világban történő valóság egy bizonyos szelete (legtöbbször annak a félrefordított vagy félreértelmezett változata) lát napvilágot, ami problematikus. Gombamód szaporodnak a magyar nyelvű álhírgyárak, amelyek könnyen befogadható, tudományos megalapozottság és forrásokra való hivatkozás nélkül osztják meg a hatásvadász cikkeiket.

Álhírek kontra tények (Fotó: Marat Musabirov / iStock)

– Tapasztalatod szerint melyek a járványokkal és a vakcinákkal kapcsolatos legelterjedtebb tévhitek és kényszerképzetek?

– 1. Az oltóanyagok vagy azok adott típusa holt emberi magzat szövetkivonatát tartalmazza.
Ez esetben az MRC-5 (Medical Research Council cell strain 5) diploid sejtkultúrából álló, fibroblast (kötőszövet) típusú sejtállományról van szó, amit eredendően egy 14 hetes kaukázusi (fehérbőrű), hímnemű magzat sejtjeiből állítottak elő. Ezt egy spontán vetélés után ajánlották fel egy labornak, hogy sejtkultúraként használhassák fel kutatási, gyógyszer- és oltásfejlesztési célokra. A vakcina ennek semmilyen részét nem tartalmazza.

2. A vakcina meddőséget és halált okoz, tartalma pedig beépül a DNS-be, vagy megváltoztatja azt.
Éppen ellenkezőleg. Egyre több hír érkezik arról, hogy a beoltott kismamáknak végül a SARS-CoV-2-re immunis kisbabájuk született. Egyik oltás sem tartalmaz olyan anyagot, ami megváltoztatná a DNS-t. Az emberi DNS védve van a sejtmagban. Módosításához egy összetett enzimrendszer szükséges, amit nem tartalmaznak az oltások. Ráadásul a teljes emberi test DNS állományának megváltoztatása több éves procedúrát jelentene, amire máig nem képes a tudomány.

3. Az oltás chipet tartalmaz, ami az emberek nyomkövetését vagy adott idő utáni megsemmisítését szolgálja.
Az oltások nem tartalmaznak chipet. Ha tartalmaznának, akkor sokkal nagyobb tűt kellene alkalmazni, illetve pillanatok alatt érelzáródást okoznának a kapillárishálózatban (hajszálérhálózat). Eleve képtelenség lenne a világ összes beoltott emberében lévő chipek jelét befogni, nemhogy elemezni azokat, vagy segítségükkel tömeggyilkosságot elkövetni.

4. A SARS-CoV-2 vírus az 5G kiépített hálózatán terjed a legjobban, az is egy eszköz a terjesztésére.
Brazíliában nincs kiépített 5G-hálózat, mégis az ország nemzetközi szinten a második a halálozási mutató alapján; ellentétben Thaifölddel, ahol az 5G teljesen kiépült, fertőzöttségi és halálozási adataik viszont alacsonyak. Természetesen a két ország területe és népessége eltérő, ám lakosságarányosan vizsgálva is eget verő a különbség.

Fotó: IFLA (magyar fordítás: Nagy Ádám)

5. A PCR-tesztek nem használhatók a fertőzöttség kimutatására, vagy kellően manipulálhatók, hogy fenntartható legyen a „PCR-járvány”.
A PCR az élettudományi kutatásokban és egészségügyi laboratóriumokban általánosan használt módszer a legkülönfélébb feladatokra (pl. örökletes betegségek kimutatása, genetikai ujjlenyomat azonosítása, fertőző betegségek diagnosztikája, gének klónozása, apasági vizsgálatok elvégzése).

6. A kórházak nincsenek tele, a médiában megjelenő hírekben szereplő helyek nem valós helyszínek, a videóanyagokban szereplő emberek pedig statiszták.
Külföldi és „szerencsére” már egyre több magyar anyag is hozzáférhető azzal kapcsolatban, mi történik a kórházakban. Ezen felül számos egészségügyi dolgozó beszámolója is rendelkezésre áll.

7. Az álhírek nem azért törlődnek egyik napról a másikra, mert tartalmuk káros és veszélyes a társadalmi előrehaladásra, hanem azért, mert a valóságot el akarják fedni.

8. A vakcinákat túl gyorsan fejlesztették ki. Én nem leszek kísérleti nyúl!
A Covid–19-pandémia megfékezésére rendelkezésre, illetve fejlesztés alatt álló vakcinák legtöbb típusa azért tudott ilyen „rövid idő alatt” elkészülni, mert több esetben is már jó ideje meglévő technológián alapszanak. Mindemellett 2021-ben a technológia fejlettebb, a vakcinagyártás automatizáltabb és hatékonyabb, mint korábban valaha. Sőt, a világméretű problémával szemben nemzetközi kutatócsoportok együttesen vették fel a harcot. A tesztfázisok megfelelő – egészségügyi és gyógyszerbiztonsági – szabályrendszer alapján összevont (általában I. és II.) fázisai szintén gyorsították a folyamatokat. Az adatok kiértékelésében és az információk szelektálásában a mesterséges intelligencián alapuló programok további hatékonyság-növekedést tettek lehetővé.

Vakcinatípusok összefoglaló táblázata (Fotó: epiCOVIDcorps)

– Az egyszerűen fogyasztható (ál)hírek, banalitások miért vonzóbbak, illetve terjednek sokkal gyorsabban, mint a tudományosan megalapozott, „dögunalmas” cikkek? Genetikai önvédelmi mechanizmus, civilizációs defekt, vagy egyéb?

– A Covid–19-pandémia egy olyan történelmi esemény, nemzetközi szintű stresszfaktor, amihez hasonló volumenűt a spanyolnátha óta nem kellett átélnie az emberiségnek. Ősi hagyatékunk, hogy az idők kezdete óta a számunkra nehezen megérthető vagy leképezhető eseményeket, jelenségeket a saját ismereteink alapján próbálunk megmagyarázni. Az emberi elme egy kényes és nehezen kiismerhető műszer, egy finomhangolt biológiai szerkezet. Alapvetően egy roppant összetett információ- és mémraktár.
Idegi kapcsolataink születésünktől fogva a környezetünk mintái és szelekciós hatásai által fonódnak össze és erősödnek meg, ami a világunk egyéni leképződéséhez vezet. Továbbá az internetes keresőmotorok és más szerkesztési algoritmusok a korábbi keresések és interakciók alapján hajlamosak megszűrni a felhasználó internetes tapasztalatait. Így az a személy, aki oltásellenes témákra keresett rá, a jövőben valószínűleg több vagy hasonló oltásellenes információval találkozik szembe. Ez a mesterséges megerősítési elfogultság információs buborékját hozhatja létre. Ez gyakorlatilag egy alternatív dimenzió, egy adott nézőpontokból összeszerkesztett információs börtön, amely korlátozza az alternatív és objektív véleményeknek való kitettségüket. Ezáltal létrejön a többségi egyetértés illúziója: „Mindenhol azt látom, hogy öl az oltás. Akkor más miért nem vette még észre?” Ez bizalmatlanságot, frusztrációt és haragot szül.

A mesterséges megerősítési elfogultság információs buborékja (Fotó: Sticky-Digital)

– Belátásod szerint mi jelentheti a kitörést ebből a szupergravitációs erővel lefelé pörgő, igen pusztító spirálból?

– A félelmeinkkel való szembenézés és az elfogadás. Az emberek egyik napról a másikra belecsöppentek a tudományos kommunikáció és önkorrigáló rendszerének a valóságába. Ismeretlen maga a helyzet, ismeretlenek a szakszavak és a jelenségek. Nem értik a grafikonokat, az ábrákat; miért szükséges ezt meg azt csinálni; mi alapján döntenek erről vagy arról; miért hatékony ez, más pedig miért nem az…? A világ egy céltalanul „gonosz” és veszélyes hely. Ezt elfogadni hatalmas feladat. Ezért könnyebb Bill Gates és a Big Pharma (a nagy, globális gyógyszergyártók összessége) démonizált karakterein keresztül megszemélyesíteni azt. Ha valami mögött személyek vagy cégek állnak, azok legyőzhetők és megdönthetők. Ezáltal véget vethetünk a gazdasági és társadalmi kilátástalanságnak, enyhíthetünk az egyéni frusztrációinkon, illetve befogadhatóvá tehetünk egy alapvetően nehezen megérthető, komplex jelenséget.
Azonban világjárványok az emberiség történelmében mindig is voltak, nem kellettek hozzájuk nagy hatalmú emberek és cégek. Attól, hogy démonizálunk embereket, eszközöket (maszk, vakcina), nem fog megszűnni a probléma. Sőt, az álhírekbe való menekülés csak további félelmet és kilátástalanságot szül, akadályozza a megfelelő védekezést, ezzel lassítva a járványból való kilábalás sebességét. Az álhíreket tartalmazó blogok, valamint a magyar közéletben is szereplő, áltudományos karakterek túlnyomórészt tisztában vannak azzal, hogy a megosztásaik hamisak. A hangulatkeltés eszközével viszont képessé válnak követőbázist felépíteni, vagy akár politikai tőkét kovácsolni azokból az emberekből, akik bizonytalanok és félnek.

Szembenézés a félelmekkel és elfogadás (Fotó: William Farlow)

– Melyek azok a megbízható, tudományosan igazolt források, amelyekből hiteles információkat nyerhetnek a bizonytalan laikusok? Egyáltalán ki(k)ben bízhatunk ebben az álhírekkel telített világban?

– Ez egy nehéz feladat. Az egyetemen külön tantárgyat szenteltek arra, miként használjuk megfelelő módon a rendelkezésre álló forrásokat, melyek a releváns és valós adatokat közlő, ellenőrzött platformok. Egy olyan világban élünk, amelyben az információ gyakorlatilag kontrollálhatatlanul áramlik. Az áltudományos portálok pontosan ezt használják ki. Posztjaikban idegen és magyar nyelvű videóanyagok kontextus nélküli, megvágott változatait osztják meg, vagy pl. a Világbank-csoport tőkefinanszírozásról szóló, 15-20 oldalas jelentését röviden „ismertetik” a követőikkel. Az álhíreket terjesztő portálok írásaiban nem jelenítenek meg lekövethető forrást, a linkek tudományos munkássággal nem rendelkező „szakemberekhez” vezetnek, miközben tartalmilag irreleváns iratokat osztanak meg.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Linkajánló
Kattints bátran az aláhúzott linkekre...

• Gondolatok egy biológustól

Biológiával és orvostudománnyal foglalkozó, idegen nyelvű források:
• The Lancet
• Nature
• National Library of Medicine
• ResearchGate
• ScienceDirect

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Aki nem érti az idegen nyelvű hivatalos közleményeket, tanulmányokat, hanganyagokat, könnyen elhiszi azt, ami egy néhány soros, hangzatos bevezetővel eléjük kerül magyarul. A hazai politika a hivatalos szerveket illetően sajnos generációkon átívelő bizalmatlanságot ültetett el az emberekben. A tudomány viszont nem politika. A szakértők által értékelt, tényellenőrzött forrásokból származó tanulmányok nem manipulálhatók, mert nemzetközileg bárki reprodukálhatja azokat, és mindig kiderül, ha valami gond adódik az eredményekkel. A tudományos felületeken hiányos vagy kellően nem megalapozott, nem bizonyított információkat nem lehet tényként közölni, mivel még a megjelenés előtt fennakadnak a szitán. Ráadásul olyan hozzáértők is ellenőrzik azokat, akikhez nem ér el egy adott ország politikai nyomásának a keze.
Azokban a kutatókban bízhatunk, akik már több évtizede foglalkoznak egy adott tudományterülettel, mérvadó szaktudással rendelkeznek, a munkásságukat pedig nyilvánosan hozzáférhető, hivatalos publikációk támasztják alá.

Hiteles és megbízható források kutatása (Fotó: Mette-Friis Mikkelsen)

– Mit javasolsz annak a honfitársunknak, aki bizonytalan a különböző vakcinákkal kapcsolatban? Útba tudod igazítani annak érdekében, hogy önmaga és a környezete számára meghozhassa az optimális döntést?

– Feltétlenül tájékozódjon a háziorvosánál a vakcinákkal kapcsolatban! Kérdezze meg azon barátait és ismerőseit, akikről tudja, hogy megfelelően informáltak a témában, biológiai ismeretük kellően elmélyült ahhoz, hogy eloszlassák az esetlegesen alaptalan félelmeit.
Jómagam ismeretterjesztéssel foglalkozom. A kifejezetten e célból létrehozott Biológia mindenkinek Facebook-oldalamon olvashatja bejegyzéseim, amelyek a biológiai jelenségeket általánosságban, illetve a koronavírus-kutatások anyagát is feldolgozza. Esetleges kérdéseire örömmel, a legjobb tudásom szerint válaszolok. Abban az esetben, ha nem tudok, szívesen összekötöm azokkal, akik szakmailag előrébb tartó szakemberek, így maradéktalanul választ adhatnak.

A SARS-CoV-2 genomváltozása 2019. decembere és 2021. márciusa között (Forrás: Nextstrain)

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Kelemen István (Fotó: Privát archívum)

Az interjút készítette: Aigner Ivan

No, nem méretben értedő a nő, hanem nő mint édesanya, testvér, lánygyermek, nagymama, barátnő, kolléga... Egy nő számos fontos szerepet tölt(het) be az életben. Ma (a n)őket ünnepeljük. A világ változásával, fejlődésével társadalmi szerepük, szerepvállalásuk is egyre nő. Ennélfogva igen örvendetes, hogy a Magyarországra akkreditált nagykövetek több mint 25%-a* erős, öntudatos, példaértékű hölgy...

A Budapestre akkreditált női nagykövetek találkozója a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban (2018.10.02.) (Fotó: Pólya-Pető Dávid / OGY)

Kukkants bátran a diplomácia leple mögé…

Sokak számára a diplomácia egy titokzatos, homályos, ingoványos terület. Szinte alig tudunk valamit a szemeink előtt, azaz a politikai és gazdasági erők kereszttüzében zajló események mögött húzódó, hajszálvékony jégen „táncoló” egyezkedésekről, kölcsönösen előnyös megoldásokra törekvő tárgyalásokról.
A nyomasztó információáradat és az álhírek világában azonban pont a – szinte kivétel nélkül – nagyon művelt, intelligens diplomaták és lelkes, elhivatott munkatársaik azok, akik a háttérben, biztonsággal építik a nemzetek közötti, békés együttműködés kereteit.

Sikeres nők a közéletben 

Cikkeimben – többek között – olyan hiteles személyiségek szólalnak meg, akik tevékenységükkel, hivatásukkal komoly küldetést teljesítenek a nemzetközi kapcsolatok építése, fejlesztése, a gyümölcsöző kapcsolatok érdekében.
Nőnap alkalmából különleges utazást teszünk a szakmai felkészültségük, intelligenciájuk, empátiájuk révén, nemzetközi hídépítőként felelősségteljes közszolgálatot teljesítő hölgyek mindennapjaiba.

Korábbi interjúimból szemelvényezve kívánom bemutatni, milyen pozitív hozzáállással, értékes gondolatok mentén formálták és formálják nemzeteink előremutató, közös sikerekben gazdag jövőjét a hölgy nagykövetek.

Az Egyesült Államok magyarországi nagyköveteként szolgálni életem megtiszteltetése és kiváltsága. Minden egyes nap, amikor felkelek, és kinézve az ablakon meglátom az amerikai zászlót lobogni, elönt a büszkeség, hogy itt lehetek. Annyiféle módon tudjuk a kapcsolatainkat továbbfejleszteni és a kötelékeinket erősíteni. Ez erőt ad; ráadásul a Külügyminisztériumban, a Belügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó, hasonló gondolkodású partnereim – akikkel napi szinten érintkezünk – is inspirálnak. Ezért mosolygok mindig.

/Őexc. Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Amerikai Egyesült Államok korábbi nagykövete/ 

Fotó: Miki Bemer

A diplomatáknak megvan az az előnye, hogy különböző kultúrákat és civilizációkat ismerhetnek meg. Nagyon fontos tapasztalatot jelentett számomra, hogy szorosan együttműködhettem más kultúrából származó emberekkel, élhettem az országukban, így megtanultam tisztelni és elfogadni a különböző háttereket. Ez sokkal mélyebb betekintést enged a dolgokba, mintha mindezt könyveken, televízión keresztül vagy turistaként látnám. Mindannyian hajlamosak vagyunk a saját kultúránkra és történelmünkre úgy tekinteni, hogy az a világ közepe. Ám nagyon fontos – különösen a politikában – időről időre átvenni a másik szerepét, hogy jobban megértsük az ambícióit és törekvéseit. Mielőtt véleményt vagy ítéletet mondanék bárkiről, hagyok magamnak egy kis időt, és megpróbálom jobban megérteni a másik gondolkodásmódját és érdeklődését.

/Őexc. Lieselore Cyrus, a Németországi Szövetségi Köztársaság korábbi nagykövete/

Fotó: Drobilich Tímea

A kemény munka, a különböző emberekhez és országokhoz való, gyors alkalmazkodás, az előítéletek feladása, illetve a minden helyzetben megnyilvánuló, felelősségteljes vezetői képesség az ütőkártyák ebben a szakmában. [...] Egyértelmű meggyőződésem, hogy gyakorlatilag egy nő számára bonyolultabb a diplomáciai karrier, mint egy férfi esetében, ám ez semmiképp se tántorítson el egyetlen hölgytársamat sem ennek a hivatásnak az űzésétől, amennyiben vonzalmat érez annak rengeteg pozitívuma iránt. [...]
A nagykövetek és követségek munkája nem mindig világos a nagyközönség számára [...], ezért is fontos, hogy megosszuk mindazt, amit csinálunk.

/Őexc. Marie-France André, a Belga Királyság korábbi nagykövete/

Fotó: Pierrick Massaux

Kanada eltökélt abban, hogy tovább erősíti a multilateralizmust és a szabály alapú nemzetközi rendet, síkraszáll a sokszínűségért és befogadásért, támogatja az emberi jogokat, a nemek közti egyenlőséget, a nők társadalmi szerepvállalását és a megbékélést az őshonos népekkel. Jobban mint valaha most arra kell összpontosítanunk, ami összeköt, és nem arra, ami megoszt. [...] Mindig arra kell törekednünk, hogy jobbak legyünk: jobbak Kanada mint ország saját fejlődése szempontjából; jobbak abban az értelemben, miként tudunk másokkal együttműködve, egy békésebb, stabilabb és befogadóbb világot építeni.

/Őexc. Isabelle Poupart, Kanada korábbi nagykövete/

Fotó: Drobilich Tímea

Paradox helyzet, hogy noha a technológia révén világszerte jobb összeköttetésben vagyunk, mint valaha, úgy tűnik, több tekintetben is eltávolodunk egymástól. [...] Új együttműködési módokat kell találnunk a mai kihívásokhoz igazodóan, a technikai eredményeket és a digitalizálást a közös javunkra fordítva. [...]
Ausztriában magas a szimpátia és az érdeklődés Magyarország iránt. [...] A több évszázados közös történelem erős köteléket jelent. [...] Ausztria és Magyarország számára mindig is az volt az előnyösebb, amikor szorosan együtt dolgoztak; és ez mindmáig igaz.

/Őexc. Elisabeth Ellison-Kramer, Ausztria korábbi nagykövete/

Fotó: Drobilich Tímea

Vilgászerte egyre több a nő a politikában és a kormányokban. Igen pozitív változásoknak lehetünk tanúi, ám globális szinten a nők még mindig nagymértékben alulképviseltek. A nők szerepvállalása pedig elengedhetetlen a feladatok megoldásához, amelyekkel nemzetként, illetve nemzetközösségként kell szembenéznünk.

/Őexc. Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok korábbi nagykövete/ 

Fotó: Drobilich Tímea

[...] fontosnak tartom a gondolkodásmód megváltoztatását. Például az „ike-men” japánul „jóképű férfit” jelent, ami pozitív felhanggal bír. Aztán bejött egy új kifejezés a köztudatba, az „iku-men”, azaz „gyermeknevelő férfi”. Persze menő, ha egy férfi jóképű, ám ugyanannyira menő, ha aktívan részt vesz a gyermeknevelésben. Egy efféle, pozitív ihletésű, példaértékű szerep a férfiakat és a nőket egyaránt a családra való nagyobb odafigyelésre sarkallná.
Társadalmunkban a munka és a magánélet közötti egyensúly ma már egyre elfogadottabb. Korábban a hosszúra nyúló munkaidő mindkét nem képviselőit megakadályozta abban, hogy a munkán kívül az életük bármely más területén kellőképpen aktívak legyenek.

/Őexc. Sato Kuni, a Japán Császárság nagykövete/ 

Sass Sylvia, Őexc. Sato Kuni és Ránky Edit társaságában (Fotó: Privát archívum)

Az édesapám korszakához képest hatalmas előrelépés történt. Néhány napja megpillantottam néhány képet egy 1957. március 25-ei újságban (ekkor írták alá az EU elődjét megalapító Római Szerződést), amelyeken kizárólag férfiak szerepelnek, s amit manapság sokkolónak tartanánk. Többször találom magamat egyedüli nőként egyes megbeszéléséken, ám hála Istennek az ilyesmi egyre kevésbé gyakori.
Magyarországon a 85 nagykövetből 22-en vagyunk nők, és akadnak alkalmak, amikor női mivoltunk ajtókat nyit meg a magyar döntéshozókkal való, közös találkozásokhoz. Ilyen például az a nagyon kellemes és érdekes ebéd, amelyet Szijjártó miniszter úr a hölgy nagykövetek számára szervez.

/Őexc. Anunciada Fernández de Córdova, a Spanyol Királyság nagykövete/

Fotó: Hollai Zoltán

Emmanuel Macron 2017-ben a nemek közötti esélyegyenlőséget ötéves hivatali idejének „nagy ügyévé” tette. [...] Megértem persze azokat, akik attól tartanak, hogy ez a céltudatos esélyegyenlőségi politika hátrányos helyzetbe szoríthat bizonyos, az adott állásra érdemesebb férfit; azonban úgy gondolom, hogy ez a szükséges rossz, és át kell esnünk rajta, hogy megváltoztassuk a gondolkodásmódot annak érdekében, hogy az egyensúly aztán természetes módon álljon be. [...] úgy gondolom, hogy a szakmai háttérből, a nemből és a származásból fakadó sokféleség mind a képviselet, mind pedig az ötletek és a kezdeményezések születése szempontjából gazdagítja a francia diplomáciai testületet.

/Őexc. Pascale Andréani, a Francia Köztársaság nagykövete/

Fotó: Burger Zsolt

A nemek közötti egyenlőség ésszerű ellenszer a világunk fejlődéséhez. Az emberiség több mint 50%-át kitevő népesség véleményének és adottságainak érvényre juttatása nemcsak követelmény, hanem egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül. [...] Ami engem illet, először a saját életemben eszközölök változást, hogy aztán kiállhassak a mellett, hogy a nőket – formális és informális módon egyaránt – be kell vonni a szervezett társadalom minden részébe. A férfiaknak önként kell teret engedniük a nők számára, mert jellemünktől távol áll a határozott, öntudatos és agresszív versenyzés. [...] Meggyőződésem, hogy a Jóisten azért teremtett minket különböző adottságokkal, hogy mások számára többletértéket közvetítsünk. Őszintén hiszem, hogy a valódi nagyság nem abban rejlik, hogy önmagunk nagyszerűek vagyunk, hanem abban a képességben, hogy másokat nagyszerűvé tehetünk.

/Őexc. Eniola Ajayi, a Nigériai Szövetségi Köztársaság nagykövete/

Fotó: Harangozó Dávid

Nagyon inspiráló a láthatóan nagyon érdeklődő, fiatal magyarok elkötelezettsége. Sokszor beszéltem a nemek közötti egyenlőségről, az oktatásról; hogy miért tanítanak minket az iskolában a demokráciáról és az állampolgári felelősségéről; miért önkénteskednek a dánok a legkülönbözőbb területeken; miért olyan fontos ez a számunkra; valamint, hogy alapvetően miért hatja át a dán társadalmat az egymásban, a kormányban és a döntéshozókban való bizalom érzése. [...] A diplomáciai pályafutásom elején nem volt szokatlan, hogy olyan találkozóra érkeztem, ahol én voltam az egyedüli nő. Ez természetesen megváltozott a saját minisztériumomban: [...] a nemek közötti arány jelenleg 50-50%.

/Őexc. Kirsten Geelan, a Dán Királyság korábbi nagykövete/

Fotó: Eva Skorstengaard Rauser

 * 2018. évi állapot szerint. A fenti csoportképen látható nagykövetek egy részét – megbizatásuk idejének lejártával – más állomásra delegálta az adott ország külügyi tárcája, más pozícióban folytatják szakmai karrierjüket, vagy nyugdíjba vonultak. A trend mindenesetre bizakodásra ad okot.

+++ Ne maradj le a nagyköveti interjúkról és fogadások beszámolójáról! Kattints a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra… +++

Cikkajánló

Ajánlom figyelmedbe korábbi írásaimat, interjúimat. Kattints a feketével kiemelt részekre… >>

INTERJÚK   •    FOGADÁSOK   •   PROGRAMOK

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Újból büszkeséggel dagadhat a magyar mell. A diplomácia és a nemzetközi kapcsolattartást egységes keretbe, szabályrendszerbe foglaló protokoll szövevényes, sokszor titokzatos világába enged mélyebb betekintést a világon először hazánkban életre hívott, hiánypótló kiállítás, amely laikusok és ínyenc szakemberek számára egyaránt igazi csemegéket vonultat fel.

Tárlatvezetés a kiállítás megálmodójával, Hossó Nikolettával (Fotó: Cseh Péter)

Úttörő magyar kezdeményezés

A diplomácia, azaz az egyes törzsek, később államok és nemzetek közötti hivatalos érintkezés egyidős az emberiséggel. A háttérben zajló egyeztetések, tárgyalások nemcsak a békét és a kölcsönösen előnyös megoldásokat, hanem a nézetek összehangolását, az együttműködést, a hosszú távú fejlődést is hivatottak biztosítani. Magyarország földrajzi csomópontban fekvése, a kereskedelemre (legfőképp a kivitelre) és a turizmusra való ráutaltsága megkívánja, hogy a nemzetközi kapcsolatok művészetét a lehető legmagasabb minőségi fokon, sikeresen művelje. A Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetének alapító elnöke, Hossó Nikoletta által megálmodott Protokoll és Diplomácia Kiállítás átfogó és hiteles módon vezet végig az egyes szakágakon, miközben pazar gazdagságban és dinamikus elrendezésben olyan, korábban nyilvánosan soha nem látott kincseket tár az érdeklődő elé, amitől ez az ősi szakma kéznyújtásnyi közelségben, sőt, esetenként kézzelfoghatóan elevenedik meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum falai között. „Diplomáciai protokollról akkor beszélünk, amikor az adott rendezvényen, szertartáson diplomáciai képviselők vesznek részt. A diplomáciai protokoll a szakterület legmagasabb szintje, mely keretet biztosít az államok közötti diplomáciai aktusoknak és az államokat képviselő személyek hivatalos kapcsolatainak.”

A korábbi kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger fogadásának emlékei (Fotó: Aigner Ivan)

Virtuális körséta a protokoll világában

A diplomácia világának egyik illusztris képviselőjével, Ránky Edit tanácsos asszonnyal, vörös szőnyegen lépünk be a fogadásnak álcázott kiállításra, ahol az előtérben nagyköveti megbízólevelek, diplomáciai igazolványok, protokolláris eseményekre szóló meghívók és valóságos sztárfotók között lubickolunk. A terem bejáratát a honvédelmi alakulat négy élethű képviselője biztosítja, s máris szembe találjuk magunkat az évezredes hagyományokkal rendelkező, szigorúan szabályozott katonai protokoll részlegével.

Ezt követi a közjogi méltóságok hivatalos utazásaival, a részvételüket megkívánó eseményekkel, valamint a különböző delegációk fogadásával foglalkozó állami protokoll. Ezzel igen gyakran találkozhatunk a híradásokban közvetített, közösen tartott sajtótájékoztatók, különböző avatások, ceremóniák során, vagy akár a főutak ideiglenes lezárásával járó, rendőri felvezetéssel, mellettünk elhaladó konvojok révén. Mivel önkormányzati szinten is megjelenik, Budapest pedig élénk partneri kapcsolatokat ápol más külföldi városokkal, egyúttal kiemelt helyszíne számos nemzetközi rendezvénynek, a szervezők külön részlegben vezetnek be a fővárosi protokoll rejtelmeibe.

Mivel a diplomácia szereplői is táplálkozó, hús-vér emberek, a körből természetesen nem hiányozhatnak a kulináris élvezetek sem, így a vendéglátás és protokoll szekcióban ültetési rendek, régi és mai menüsorok, előkelő étkészletek várnak felfedezésre. A sorban következő vallási protokoll kapuján belépve, különböző ereklyék, II János Pál pápa magyarországi látogatásának emlékei és egyéb dokumentumok kötik le a figyelmünket.

Ki ne álmodott volna még arról, hogy a dobogó legmagasabb fokára léphessen? A sportprotokoll részlegében erre lehetőség nyílik. Emellett az elmúlt években, hazánkban megrendezésre került rangos sportesemények relikviáit vehetjük szemügyre, sőt, a 2019. évi FINA vizes világbajnokság eredeti érméit meg is foghatjuk.

Legérdekesebbnek talán a szimbolikus jelentőséggel bíró, vagy nagyon is célzott üzenettel kiválasztott protokollajándék szekciója tűnik, hiszen itt olyan tárgyakat láthatunk, amelyek alapvetően a nyilvánosságtól elzárt raktárakban pihennek, viszont sokat tudnak mesélni az ajándékozóról csakúgy, mint az általa képviselt állam Magyarországgal akkor fennálló, kétoldalú viszonyáról. A kiállítás záróakkordja a kísérő program nevet viseli, amely a hazánkba érkező külföldi hivatalos személyek házastársai, kísérő partnerei számára szervezett, különálló elfoglaltságokat, illetve azok kellékeit veszi közelebbről górcső alá.

A protokollszakértő Hossó Nikoletta, a diplomata Ránky Edit és a diplomáciai újságíró Aigner Ivan (Fotó: Cseh Péter)

A hosszú diplomáciai karrierre visszatekintő Ránky Edit a következő szakmai véleménnyel foglalta össze a kiállítás kvintesszenciáját.

Ez a kiváló és egyedülálló kiállítás, illetve stációi ismert terep számomra, mivel először a Kanadai, majd 2006-tól a Belga Nagykövetségen volt és van szerencsém dolgozni. Leginkább a kulturális és a külkereskedelmi diplomácia területén szereztem tapasztalatokat, amelyek visszaköszöntek a vitrinekből. A kiállítás rengeteg relikviával, dokumentummal, fényképpel, videóval alátámasztva ad betekintést a diplomáciai találkozókba, programokba, megelevenítve akár a belső tereket, a helyszíneket, az étkezések terítékeit stb. A déjà vu érzés folyamatos megélése végigkísért a tárlatvezetés során.

A laikusok számára egy varázslatos világot tár fel, amelynek hátteréről, szakmai tudnivalóiról vajmi keveset tudhat az ebben a világban kevésbé jártas ember. Megtanulhatja a legfontosabb diplomáciai aranyszabályt, miszerint a sikeres munka a megbízható információ-beszerzésén és a körültekintő előkészítésen, megvalósításon, továbbá a nem várt eseményekre való felkészülésen, A, B, C stb. terv kidolgozásán múlik. Rendkívül fontos a racionalitás, ami nem nyomhatja el a pozitív, szeretetteljes megnyilvánulást, illetve, amelyet nem árt, ha némi humorral is megfűszerezhet a diplomata és az őt segítő környezete. Az ember – így a diplomata is – érző ember, nincs kőből. Tapasztalatom alapján a legkellemetlenebb helyzetet is meg lehet oldani az érzelmekre ható megoldásokkal, humorral. Erről is kaphattam jó néhány példát a kiállítás alatt.

A diplomáciának a továbbiakban is új kihívásoknak kell megfelelnie; erre a mostani pandémiás helyzet is rávilágít. Új etikai viselkedési, diplomáciai kapcsolati ismereteket kell elsajátítanunk a virtuális kommunikáció területén, történjen ez professzionális vagy közösségi hálón keresztül, akár írásos vagy videó felületen. Ez utóbbiaknál látok hiányosságokat a mindennapi gyakorlati munkámban.

+++ Ne maradj le a többi interjúról és rendezvény beszámolójáról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

A majdnem lomtalanított kincsesláda

Mi volt a protokoll-kiállítás megszületését jelentő szikra kiváltó oka, szándéka?

Otthon anno már alig fértünk el, és édesanyám ultimátumot adott: vagy elviszem az évek során felhalmozott „kacatokat”, vagy kidobja lomtalanításkor. Ekkor kezdtem el igazán azon gondolkodni, ezeket a kincseket hogyan és milyen formában tudnám integrálni, mi köti össze az elmúlt évek Európa- és világbajnokságai során alkalmazott akkreditációs kártyákat, kabalafigurákat és VIP-ajándékokat, valamint vacsorameghívókat és menükártyákat az első magyarországi pápalátogatáskor alkalmazott rendőri jelvényekkel; a szentmisékre szóló belépőjegyeket és emlékérmeket a muzeológiai értékű táncrendekkel és báli meghívókkal; az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus programfüzetét és a 19. század elejéről származó illemtankönyveket a külügy által nemrégiben kiállított diplomáciai kitűzőkkel és parkolókártyákkal. A kérdés az volt, hogy a térben és időben, valamint alkalmazási területen látszólag össze nem illő tárgyakat milyen egységes keretben lehetne mégis valahogy megmenteni az utókornak. Ekkor támadt az az ötletem, hogy állandó kiállítást vagy protokollmúzeumot lehetne összeállítani ezekből a tárgyakból.

Az ötlet birtokában elkezdtem mélyebben kutatni, vajon nemzetközi szinten létezik-e, vagy korábban rendeztek-e diplomácia és protokoll témában tárlatot. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem, így rögvest felkerestem a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vezetését, akik azonnal pozitívan fogadták a javaslatot, hogy hazánk és a világ első protokolltörténeti kiállítását náluk, velük valósítsuk meg, bevonva a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetének (NPRSZ) tagságát, a kapcsolódó államigazgatási intézményeket és további múzeumokat, közgyűjteményeket.

Az állami protokoll szekció a pécsi Nádor Szálló bútoraival (Fotó: Aigner Ivan)

Szezám, tárulj!

Az eddigi tapasztalatok alapján kik érdeklődnek ez iránt a kevésbé exponált szakma iránt? Kiknek szól leginkább a kiállítás?

Elsőként a már gyakorló, eltérő szakterületeken tevékenykedő protokollszakemberek, illetve a leendő, még egyetemi szinten diplomáciai vagy protokoll irányú tanulmányokat folytató hallgatókra gondoltunk. Idővel az egyre nagyobb számú támogató intézmény és magánszemély tárgyi illetve anyagi segítségével, folyamatosan gazdagodó gyűjtemény abba az irányba mutatott, hogy a protokoll valamennyi területét láttató tárlat a nagyközönség számára is rendkívül érdekes lehet, hiszen nem csupán a terület komplexitását mutatja be egyben a látogatóknak, hanem valóban olyan használati és dísztárgyakat sikerült összegyűjtenünk, amelyek korábban soha, sehol nem voltak láthatók – még a médiaközvetítések során sem.

Vallási kegytárgyak és a pápalátogatás ereklyéi (Fotó: Aigner Ivan)

Bizalom-automata

Meglátása szerint Magyarország nemzetközi viszonylatban milyen helyet foglal el a protokoll és a diplomácia világában?

Az NPRSZ magalakulása óta tagja a protokoll nemzetközi ernyőszervezetének (OICP – Organización Internacional de Ceremonial y Protocolo), amelynek köszönhetően a 2017. évi Nemzetközi Protokoll Kongresszuson Valladolidban, illetve 2018-ban Santo Domingoban tartottam előadást OICP-tagként. 2019-ben az OICP kongresszus elmaradt, idén az argentin nemzeti protokoll szervezet rendezte a World Protocol Forum konferenciát októberben „A new world, a new protocol” mottóval – a pandémia okán a digitális térben –, amelyre előadóként újfent meghívást kaptam. A 35 országból érkező előadói körben hazánkat és az NPRSZ-t egyaránt képviseltem az alábbi című előadással, amely egyben saját idézetem: „While trust is the most valuable currency of the 21^st century, protocol is its ATM machine.”
Mindezek fényében azt mondhatjuk, hogy a nemzetközi protokollszakmai szcénában hazánk ismert, szakmai civil szervezetünk pedig szintén komoly elismerésnek örvend.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Elnöki kézfogás és hercegi ölelés

Mi a (szellemiségét tekintve legértékesebb) ajándék, amit a protokoll-szakmában folytatott küldetése során kapott?

Két ilyen ajándékot, emlékezetes momentumot is említenék.
A 2018. évi birkózó-világbajnokságra érkező kiemelt hazai és nemzetközi vendégek protokolljával járó feladatokat láttam el Ali Csilla kolléganőmmel. Az egyhetes rendezvényre ellátogatott a világ első számú sportvezetője, Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke is, akinek kétnapos itt-tartózkodása alatt állandó kísérőként segítettem a hivatalos program zökkenőmentes lebonyolítását. Elutazása napján a Liszt Ferenc Repülőtér kormányvárójában, a protokollbúcsúztatás után odafordult hozzám, egy kézfogással külön megköszönte a munkámat, majd váratlanul egy hivatalos, olimpiai ötkarikás selyemkendőt nyújtott át.

Tavaly szeptemberben az öttusa-világbajnokság protokollfőnökeként II. Albert monacói herceg kétnapos hivatalos programját szerveztem, és kísértem minden eseményre. A Kincsem Park VIP-szalonjában történt búcsúztatást követően a delegációval már egyedül utaztam a reptér betonján várakozó géphez. Ott a herceg köszönetet mondott a diplomáciai program feszes tempójának a világversenyhez illő sportosan elegáns és könnyed megvalósításáért, majd egy baráti ölelést követően a monacói palotát ábrázoló selyemkendőt nyújtott át, és jelezte, hogy a 2008. és a 2019. évi világbajnokságok után remélhetőleg nem kell újabb 11 évet várni a viszontlátásig. Miután a herceg intenzíven érdeklődött a magyar nyelv iránt, néhány fontosabb szót sikerült megtanítanom neki. Elutazása reggelén a pár éve megjelent, Nemzetközi kapcsolatok kézikönyve angol-magyar glosszáriumot adtam át a hercegnek dedikálva, hogy fel tudjon készülni a következő magyarországi látogatásáig, és viccesen hozzátettem, hogy a könyv 13 ezer kifejezést tartalmaz, amelyeket legközelebb ki fogok kérdezni.

Minden, ami sportprotokoll (Fotó: Aigner Ivan)

Nincs megállás!

Megalkotta a protokoll legnaprakészebb kézikönyvét és a diplomácia kétnyelvű fogalomtárát, folyamatosan képzi az utánpótlást, létrehozta a hazai szakembereket tömörítő, nívós közösséget csakúgy, mint ezt a kiállítást. Hova tovább? Mik a hossó távú tervei?

Idén szeptemberben jelent meg sorban a 6. könyvem, amely témáját tekintve elsőként mutatja be a protokolltolmácsolás világát, valamint a pandémia okán az online-térbe áthelyeződő kapcsolattartás legfontosabb rendezvényszervezési és protokollszabályait. A protokollkongresszusi előadásomat követően azonnal nekiálltam az oktatás és a rendezvényszervezés miatt félbemaradt kutatásomnak, és terveim szerint jövőre – utolsó éves PTE ETK doktorandusz hallgatóként – lezárom tanulmányaimat, majd megvédem a sportdiplomácia és sportprotokoll témában írt disszertációmat. Amennyiben pedig az elhalasztott Giro d’Italia és EURO2020 szervezői továbbra is számítanak a munkámra, és a vírus sem szól közbe, úgy 2021-ben sem fogok unatkozni.

A protokollajándékok kincsestárából (Fotó: Aigner Ivan)

Hasznos linkek

Többet szeretnél megtudni a protokollról? Érdekel ez irányú továbbképzés? Részt vennél izgalmas nyilvános rendezvényeken? Bepillantanál egy dinamikusan fejlődő szakmai értékközösség kulisszái mögé? Akkor látogass a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szövetségének hivatalos weboldalára…

Afrika szubszaharai része sokak számára felfedezésre váró terület. Innen származik a „fekete kontinens” elnevezés, mivel a 19. században annak belső területeiről kevés világos adattal rendelkezett a világ. A földrész legnépesebb országa, a sokszínű Nigéria magyarországi nagykövete, Őexc. Dr. Eniola Ajayi őszintén osztja meg gondolatait, érzéseit és benyomásait hazájával és népeink együttműködésével kapcsolatban.

Nagykövet asszony és férje, Adegboyega Oke a nigériai nemzeti ünnepi fogadáson (2019.10.04.) (Fotó: Aigner Ivan)

+++ Click here to read the article in English +++

Zöld környezet

Nagykövet Asszony! Három évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom évfordulóján érkezett Magyarországra, ami a kétoldalú kapcsolataink szempontjából jó előjelnek tűnik. Fogadóországának mely vetületei tettek különösen nagy hatást Önre?

Határozottan nagyszerű nap volt a Budapestre érkezésem, annak minden szépségével és pompájával. Azonnal magával ragadott a dombok és a természet vájta alakzatok mentén váltakozó modern és régi építészet, a zöld környezet, valamint a város szabad légáramlásának a lehető legmagasabb szinten tartására irányuló, szembetűnő szándék. Nagyra értékelem a környezetre való odafigyelést.

Nigéria 3 legnagyobb értéke

Lefestené, kérem, néhány ténnyel és helyi fűszer bevetésével a szívében élő Nigéria képét?! Melyik három fő érték jut elsőként az eszébe?

Nigéria nagyon változatos, szép és érdekes ország. Az uralkodó körülményektől függetlenül igen jó a hangulata. Az az ország, amelyet büszkén nevezek a hazámnak. A Nigériával és a nigériaiakkal kapcsolatos három fő érték számomra:
A barátságos természetünk: olyannyira szívesen látjuk az idegeneket, hogy könnyen elfogadásra találnak a társadalmunkon belül.
A vendégszeretetünkre különösen büszke vagyok. A meglévő szociális biztonsági hálónak köszönhetően mindig van valaki, akihez fordulhatunk. Nálunk alig vannak hajléktalanok. Előzetes bejelentkezés hiányában is meglátogathatunk egy barátot, s minden kellemetlenség nélkül helyet foglalhatunk az étkezőasztalnál.
A humorérzékünk azt takarja, hogy még a nehézségek és megpróbáltatások ellenére is képesek vagyunk mosolyogni. Nagyon boldog emberek vagyunk.

Nigéria egyúttal gazdag művészettel és kultúrával rendelkezik. A turizmusban rejlő lehetőségek óriásiak. Őszintén remélem, hogy ez az ágazat, amelyet – a szilárd ásványkincsek, olaj és földgáz alkotta természeti erőforrásokkal való bőséges ellátottságunk ellenére – tovább tudunk fejleszteni, mert látom, milyen mértékben járult hozzá Magyarország jólétéhez.

A megbízólevél átadása Áder János köztársasági elnöknek (2017.12.01.) (Fotó: KEH/KKM Protokoll)

Óriási lehetőségek

Annak ellenére, hogy az európai országok aktívabban lehetnének jelen Afrikában (mint például Kína), országaink között 56 éve növekedő és élénkülő kapcsolatoknak örvendünk. Melyek a partnerségünk fő területei, és milyen út áll előttünk ennek megerősítésében?

A két fő együttműködési terület az oktatás és a mezőgazdaság. A magyar kormány nagylelkű felajánlásával 50 ösztöndíjas helyet biztosít a Stipendium Hungaricum, illetve 100 helyet az Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak keretein belül nigériai hallgatók számára, hogy tanulmányokat folytathassanak magyar felsőoktatási intézményekben. Számos magántanulónk is van. Tudomásom szerint csak a Debreceni Egyetemen 1000 nigériai hallgató tanul.

A mezőgazdasági értéktermelési lánc olyannyira fejlett Magyarországon, hogy véleményem szerint tanulhatunk belőle. E tekintetben beszélhetünk már megvalósult, folyamatban lévő és javaslati szinten lévő projektekről. A lehetőségek óriásiak, különös tekintettel az újraerdősítés területén. A jövő e téren világosan kirajzolódik, a magam részéről pedig nagyon optimista vagyok a partnerségünkre vonatkozóan. A mezőgazdaság fejlesztése a nigériai kormány egyik prioritása.

+++ Ne maradj le a többi nagyköveti interjúról és fogadás beszámolójáról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

Képzett nagykövetek serege

Ahogy rámutatott, Magyarország jelentős csomópont a különböző oktatási intézményekbe érkező, nagyszámú nigériai fiatal számára. Véleménye szerint mi teszi az országunkat vonzóvá, és milyen hozzáadott értéket jelenthet ez a jelenlegi és jövőbeni együttműködésünk tekintetében?

Sok nigériai különböző okból választja továbbtanulási célból a magyar intézményeket. Először is nagy előny, hogy angolul tanulhatnak, hiszen ez kiskoruktól kezdve az oktatás nyelve. Másodsorban a magyar oktatás magas színvonalú. Fontos még a magyarországi tandíjak versenyképessége, különösen az Egyesült Államokhoz vagy az Egyesült Királysághoz képest.
Reméljük, hogy ez megfelelő platformot biztosít a népeink közötti jobb megértés számára a kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítása érdekében. Így válnak természetes módon Magyarország nigériai nagyköveteivé.

A Debreceni Egyetem orvosi karának diplomaosztó ünnepségén (2019) (Fotó: Nigériai Nagykövetség)

Az együttműködés 3 „i”-je

Jelenlegi küldetése eredményei vonatkozásában mi tölti el igazán büszkeséggel?

Büszke vagyok a nigériaiakra és a magyar társadalomra gyakorolt, pozitív hatásunkra. Lassan, de biztosan haladunk a három „i” – polgáraink és a fogadó nemzet integrációja, az imázsépítés és a Nigériába tartó befektetési hullám – megvalósulásának az irányába. Különösen boldog vagyok, hogy olyan csapattal dolgozom, amely elkötelezett a küldetés iránt és együttműködik a célok elérése érdekében.

Igen szívmelengető Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úrnak az országaink számára kölcsönös előnyökkel járó kérdésekben tanúsított, fogékony és együttműködő hozzáállása. Annak is örülök, hogy a kétoldalú kapcsolatainknak további lendületet adott két miniszteri szintű látogatás tavaly szeptemberben. Ez nagymértékben megkönnyíti a munkámat, miközben több lehetőséget nyit meg mindkét fél számára.

Nagykövet asszony Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter társaságában (Fotó: KKM Protokoll)

Ébredő világ

Egy OECD-tanulmány rámutatott a szegénység csökkentése és egy ország női humantőkéjének fejlődése közötti kapcsolatra. A nemek közötti egyenlőség igen kedvező irányát figyelembe véve, milyen változások mentek végbe a karrierje során, illetve hogyan határozná meg a saját szerepét a kérdéskör előmozdításában?

A nemek közötti egyenlőség ésszerű ellenszer a világunk fejlődéséhez. Az emberiség több mint 50%-át kitevő népesség véleményének és adottságainak érvényre juttatása nemcsak követelmény, hanem egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül. A másik ok, amiért a nőknek megfelelő helyet kell biztosítani a dolgok felépítésében, az, amit a kutatások is kimutattak, hogy valójában jók vagyunk az idő-, erőforrás- és a humánmenedzsmentben. A velünk született multitasking és empátia képessége nélkülözhetetlenné tesz minket bármilyen munkakörnyezetben. Úgy vélem, a világ végre ráébredt erre az valóságra.

Ami engem illet, először a saját életemben eszközölök változást, hogy aztán kiállhassak a mellett, hogy a nőket – formális és informális módon egyaránt – be kell vonni a szervezett társadalom minden részébe. A férfiaknak önként kell teret engedniük a nők számára, mert jellemünktől távol áll a határozott, öntudatos és agresszív versenyzés.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

A Nap újból ki fog sütni

Életünk során mindannyian szembesülünk bizonyos mértékű veszteséggel és nehézséggel. Hogyan sikerült megbirkóznia azzal az elképzelhetetlen tragédiaval, amely édesanyaként érte? Miként tudott a Fény ezen a hatalmas sötétségen keresztül utat törni magának? Milyen erő(k) birtokában volt képes folytatni hazája nagyköveti feladatainak ellátását?

Az elsőszülött lányom, Oluwadolapo Ajayi elvesztése édesapám temetésének napján az életem legszörnyűbb napja. Egy agyi aneurizma vitte el. Az egész – a telefonhívástól kezdve, amelyben a lányom súlyos fejfájásáról értesítettek, majd korházba szállították, több orvos hiábavalónak bizonyult, ádáz küzdelméig bezárólag – alig négy órán át tartott.
Őszintén szólva, még mindig sokkban vagyok. Nagyon nehéz megbirkózni egy majdnem huszonhét éves és szinte tökéletes lány elvesztésével. Bátor, gyönyörű és okos volt. Hogyan tudná ezt bárki is kiheverni? Csupán annyi történt, hogy sikerült belemerülnöm a munkába, mert ez biztosítja számomra a szükséges figyelemelterelést. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitem a lelkem horgonya. Bízom abban az ígéretben, miszerint soha nem hagy el. Tudom, hogy Isten gondolatai az irányomba jók. Hiszek abban, hogy a Nap újból ki fog sütni. Iszonyatosan nehéz volt.

Nagykövet asszony és elsőszülött lánya, Oluwadolapo Ajayi (Fotó: Privát archívum)

Az univerzális oktatás szenvedélyes harcosa

Szemészeti kutatóként megengedné, hogy a színfalak mögé nézzünk? Milyen hivatali feladatokon kívüli tevékenységeket végez különös szenvedéllyel?

Szerettem szemészként dolgozni az 1986-os diplomaszerzésemtől 2010-ig, azaz a saját államom oktatási, tudományos és technológiai biztosává történő kinevezésemig. Szívügyem az oktatás; életem célja pedig, hogy minden nigériai gyermek megfelelő oktatásban részesüljön. A természet és a művészet további örömforrást jelent. Különösen szeretem a vidék és a történelmi helyek felfedezését. A Zsolnay és a Herendi Porcelánmanufaktúra meglátogatása felbecsülhetetlen, üdítő élmény volt. Emellett szinte az összes zenei műfajt is kedvelem.

Gyereknapi ünnepség (2019. május) (Fotó: Nigériai Nagykövetség)

A nagyság lényege

Mivel hiszek a gondolataink és az álmaink kimondásának teremtő erejében, érdekel, milyen világot akar örökségül hagyni a következő generációk számára...

Egy olyan világot képzelek el, ahol a béke, az egység és az igazságosság uralkodik; amely előítéletektől és a diszkriminációtól mentes; ahol tekintettel vagyunk egymásra, és kedvesek embertársainkkal; amely törődik a környezettel és a még meg nem született nemzedékek jövőjével. Mindig úgy akarok továbbmenni, hogy az adott ember vagy hely jobbá vált, mint amikor megismertem.
Meggyőződésem, hogy a Jóisten azért teremtett minket különböző adottságokkal, hogy mások számára többletértéket közvetítsünk. Őszintén hiszem, hogy a valódi nagyság nem abban rejlik, hogy önmagunk nagyszerűek vagyunk, hanem abban a képességben, hogy másokat nagyszerűvé tehetünk.

Hasznos linkek

Többet szeretnél megtudni Nigériáról, a Nigériai Nagykövetség magyarországi működéséről, tevékenységéről, országaink együttműködéséről? Érdekelnek nigériai vonatkozású nyilvános programok és rendezvények? Akkor látogass a Nigériai Nagykövetség hivatalos weboldalára…

Trianon 100. Idén nem csupán hazánk barbár és irracionális módon végrehajtott területi feldarabolásra, illetve annak a mai napig is mélyreható következményeire emlékezünk, hanem az önálló magyar külpolitika születésében tevékenyen részt vevő, képzett és elhivatott diplomaták előtt is fejet hajtunk.

Dr. Joó András (Fotó: Veritas)

Köztudott, hogy „a történelmet a győztesek írják”; Bonaparte Napoléon szavaival élve pedig „a történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek”. Mégis, Trianon 100. évfordulója kapcsán érdemes az aránytalan országcsonkítás, az azóta bizonyítást nyert igazságtalanság utáni magyar külpolitikai mozgásteret górcső alá venni abból a szempontból, kiknek köszönhetően őrizhette meg Magyarország szuverenitását, s milyen eredményekre lehetünk a mai napig büszkék.
Mindebben Dr. Joó András, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főmunkatársa, a Horthy-kori kutatócsoport tagja, egyetemi oktató vezetésére hagyatkozunk. A többek között a 20. század első felének diplomáciatörténete, valamint az 1941–1944 közötti magyar külpolitika területén folytatott kutatásai, számos vonatkozó publikációja, valamint szakmai rálátása révén a korszakkal kapcsolatos vizsgálódás értékes forrása.

A történelem bűvöletében

Milyen indíttatásból vált kutatási területévé a Horthy-korszak?

Mindig is érdekelt. Az egyetemi tanulmányaim során a néhai Gergely Jenő professzor a korszakra vonatkozó szemináriumai nagyon emlékezetesek és hasznosak maradtak a számomra. Azonban az irányt inkább az élet hozta magával. Korábban az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikájával foglalkoztam; a doktori munkám is az I. világháború előzményeiről készült. Csak később kezdtem – a Politikatörténeti Intézet ösztöndíja segítségével – a Kállay-kormány külpolitikáját kutatni, aminek eredményeképpen megszületett a Kállay Miklós külpolitikája – Magyarország és a háborús diplomácia 1942-1944 című könyv. Aztán most néhány éve folyamatosan a háborús évek, különösen az 1942–1944 közötti időszak kérdéseivel foglalkoztam. Több szerencsés véletlen vitt tehát ebbe az irányba. A VERITAS Történetkutató Intézetben jelenleg is a Horthy-kori kutatócsoport tagja vagyok.

Magyar történész Párizsban (Fotó: Privát archívum)

Önálló magyar külpolitika

Trianon 100. évfordulóján hogyan értékelhetjük az önálló magyar diplomácia, a magyar külügyi és külgazdasági tevékenység fejlődését? Mi a tanulsága a ma élő magyarság számára?

Nemzeti büszkeségünk mindig elmondatja velünk, hogy Magyarország évezredes államiságra tekinthet vissza; s ez valóban így is van. Azonban a modern korban, az 1918-at megelőző időszakban (természetesen nem feledkezve itt meg az 1526 előtti Magyarországról, mint európai nagyhatalomról) a nemzetközi politika önálló szereplőjeként nem jelent meg a magyar állam több évszázadon keresztül. Ugyanakkor geopolitikai értelemben, a birodalom részeként nagyon is fontos maradt Európában. A kiegyezés mögötti mozgatórugók között kétségtelenül ott volt az, hogy a nyugati irányban megkisebbedő, visszaszoruló Habsburg-birodalmon belül Magyarország súlya egyre növekedett, ami a Monarchia évtizedeire szintén igaz. Magyarország politikai jelentősége is növekedett. Persze a nemzetállami fejlődés igénye ellentétben állt az összbirodalom ideológiájával és célkitűzéseivel, ami feszültségeket eredményezett a dualista időszakban.

Fontos megjegyezni, hogy Magyarország mint önálló szereplő a nemzetközi politika színpadán csak a trianoni békeszerződés aláírását követően tudott megjelenni. Ami pedig érdekessé teszi a Horthy-korszak külpolitikáját, az pont az, hogy a II. világháborúig tényleg egy szuverén állam lépéseiről beszélhetünk, noha korlátozó tényezők is bőven akadtak. Önállóan alakíthattuk a külpolitikánkat, abba közvetlenül senki bele nem szólt, de nemzetközi súlyunk drasztikus csökkenése és a fegyverkezési egyenjogúság hiánya is határokat szabott.

Magyarország az 1930-as évek elejére eredményesen tágította a külpolitikai mozgásterét az 1920-as évek elszigeteltségéhez képest (a pénzügyi-gazdasági kérdések sem voltak kezelhetők a győztes hatalmak jóindulatától függetlenül, pl. a hitelfelvétel az új nemzeti valuta megteremtéséhez; emellett pedig az angolszász hatalmak fontos szerepet játszottak az ország gazdasági konszolidációjában). Ebben Bethlen Istvánnak szintén kiemelkedő szerepe volt. A Nemzetek Szövetségéhez (Népszövetség) való csatlakozással (1922) is igyekezett a magyar kormány az országot elhelyezni az új európai rendben, ami – bár komoly belső vitákat generált – sok előnnyel járt.

Az is az elnyert szuverenitás része volt, hogy meg kellett szervezni az önálló magyar külügyminisztériumot, mivelhogy ilyen korábban nem létezett. Fel kellett állítani az amúgy nem túl nagy létszámú apparátust, amelynek komoly szervezési és költségvonzatai voltak. Rendszerint a miniszterelnökök – ez Bethlenre különösen igaz – erősen kézben tartották a külügyet, sőt, nem egyszer fordult elő, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter személye megegyezett. Az 1930-as évekből Kánya Kálmánt érdemes kiemelni.

+++ Ne maradj le a többi diplomáciai interjúról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

Alapvető tényező, hogy Magyarországnak van egy elég kötött geopolitikai helyzete Kelet és Nyugat között. Ezt – minden előnyével és hátrányával együtt – a pragmatikus politikusok – mint amilyen Bethlen István – igyekeztek figyelembe venni, azaz több irányba is tekintettek. Amint maga fogalmazott: „mind fokozottabb külpolitikai erőfeszítést kell tennünk a kisantant szétrobbantására a szerbek megnyerése útján és bizonyos orosz kapcsolatok megnyerése révén”. [Bethlen István Horthy Miklóshoz intézett, 1926.09.24-ei levele (Romsics 1991: 178)] Szovjet kezdeményezésre már az 1920-as évek elején felmerült, hogy az éppen konszolidáló Szovjet-Oroszországgal Magyarország diplomáciai kapcsolatokat létesítsen. Az ellenforradalmi rendszer ideológiája és legfőképpen Horthy ezt akkor teljességgel kizárta. A Gömbös-kormánynak egy nagy fegyverténye volt, hogy 1934-ben keresztülvitte a szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételét, ami mögött sok gazdasági megfontolás is húzódott. Később, a II. világháború első éveiben, amikor Magyarország még nem volt hadviselő fél, ennek nagy jelentősége volt.

A változatlan országhatárok, amelyek nem esnek egybe a magyar nemzettestek, nemzettöredékek Kárpát-medencén belüli elhelyezkedésével, a mai napig döntően befolyásolják és terhelik a szomszédsági kapcsolatainkat.
Hazánknak tartós és hagyományos külpolitikai-külgazdasági orientációi vannak. Tulajdonképpen, ha leszámítjuk a Rákosi-korszakot és a Kádár-rendszer első éveit, már az 1960-as években gazdasági síkon megkezdődött a fokozatos visszaaraszolás a klasszikus külgazdasági partnerek, elsősorban Ausztria, Németország és Olaszország felé. A KGST-együttműködés, az árucsere a szomszédos országokkal lassan háttérbe szorult. Noha minden kormányzat próbálkozott a németekkel elég konstans kapcsolat megváltoztatásával, még a szocialista rendszer sem tudta ezeket felülírni.

A két világháború között a területi revízió állt mindennek a középpontjában, de a nagy gazdasági világválság előtérbe hozta a gazdaságot, hiszen a magyar agrárexport komoly gondba került, amikor megjelent az európai piacon az olcsó amerikai gabona. Ezért is tette meg – többek között – Gömbös a nevezetes, 1933. júniusi útját Németországba, amivel kapcsolatban sok tévhit él. Hitlerrel Bethlen István tárgyalt először korábban, az év márciusában, de az nem volt hivatalos. Gömbös nagyon diszkrét látogatásának a fő célja a magyar gabona eladása volt. Egyébként már 1931-ben megköttetett a magyar–német kereskedelmi egyezmény, amit Gömbösnek sikerült kiegészítenie, így születhetett meg a magyar–német kereskedelmi pótegyezmény. Ezen felül Ausztriával is köttetett két szerződés, ami így nagyjából megoldotta az agrárkivitel problémáit. Az ország a 1930-as évekre sokkal kiegyensúlyozottabbá vált.

A II. világháborúban lerombolt Külügyminisztérium épülete a Budai Várban (Dísz tér 2.), 1943-ban (Balról a pápai nunciatúra, a Batthyány palota és a Külügyminisztérium épülete, szemben a Honvéd Főparancsnokság) (Fotó: Fortepan)

Magyar külügyi hagyaték

Véleménye szerint mi a magyarság számára a korszak külpolitikai tevékenységének legnagyobb értéke, hagyatéka?

Kifejezetten büszkék lehetünk arra, hogy az önálló külpolitikát lehetővé tévő állami szuverenitás több száz éves hiánya ellenére nagyon gyorsan sikerült megszervezni a külpolitikai apparátust. Ráadásul úgy gondolom, hogy az akkori magyar diplomáciai kar nagyon képzett volt, szakmailag rendkívül magas színvonalat képviselt. Az diplomácia akkori nyelvén, franciául, de németül és sokan angolul is kiválóan, irodalmi szinten írtak és beszéltek.

Ezen felül Magyarország rendkívül jó, a lehetőségekhez mérten szerfelett hatékony hírszerzéssel rendelkezett, hiszen a környező utódállamokban sok, az államigazgatásban dolgozó ember rendelkezett magyar kapcsolattal, voltak mindig felmelegíthető szálak.
Sajnálatos módon az 1950-es évek elejére eltávolították a régi külpolitikai apparátust, ami óriási színvonaleséssel járt. A minden szempontból való alárendeltség mellett a kádári időszakban, az 1960-as évek végére kezdett újra emelkedni a szakmai színvonal, miközben a hírszerzés többé-kevésbé a KGB fiókszervezete volt.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Valódi alternatíva?

A mai ismeretek birtokában lehetett-e volna más alternatíva, másik, esetleg kedvezőbb út Magyarország számára az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, kiváltképp a Horthy-korszak (kvázi) szuverén magyar külpolitikája számára?

A kérdés, mekkora volt a kényszer, illetve mekkora a mozgási lehetőség. Főleg a II. világháború kapcsán lehet hangsúlyozni a kényszerpályát: 1940 augusztusában Németország Európa ura volt, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, főleg egy, a tengelyhatalmak tőszomszédságában lévő, kis országnak; irrealisztikus politika, szinte öngyilkosság lett volna szembemenni a tengelyhatalmakkal. Persze, szerintem mindig van alternatíva, a döntés elvileg szabad, csak a következményekkel is szembesülni kell. Az ország szuverenitásának az elvesztése nagyon komoly következmény. Minden magyar kormány attól tartott, hogy ez akár a németek oldaláról megtörténhet anélkül, hogy egyébként a németekkel szemben állóknál Magyarország bármilyen érdemet szerezhet, azaz anélkül veszíti el teljesen a mozgásterét, hogy bármit nyerne. Példának okáért a Szovjetunió még a német birodalmi terjeszkedés és agresszió első és legfőbb áldozatát, Lengyelországot képviselő emigráns kormánnyal is megszakította 1943-ban a diplomáciai kapcsolatokat. Tehát Magyarország itt – a többi kis állammal együtt – egy részletkérdés volt a későbbi győztesek szemszögéből.

Azt sem tudták a nyugati szövetségesek megakadályozni, hogy a háborút követően a Szovjetunió mindenhol, ahol katonailag megjelent, úgy alakítsa még a belpolitikai viszonyokat is, ahogy az neki tetszik.

Nagyon élesen szembe kellett volna fordulni Németországgal, ami abban a légkörben, amikor német támogatással egymás után csatolták vissza a területeket, sem a közhangulat, sem a politikai tudat szempontjából nem volt keresztülvihető. Ezért is volt Teleki Pál nagyon szkeptikus és borúlátó, mert a revíziós sikerek tartóssága végsősoron a nagy világküzdelem végkimenetelétől függött.
Magyarország katonai gyengesége, a békeszerződés korlátozó rendelkezései miatt 1920–1922 között a mozgástér ugyancsak igen korlátozott volt, mert be kellett illeszkedni az új rendszerbe (a győztesekébe). Semmi sem kötelezte például az országot a Habsburg-ház trónfosztására, de nagyon tanácsos volt ezt akkor megtenni (erős külső nyomás mellett).

Pozitív eredmények

A Horthy-korszakon belül melyek azokat a pillanatok, események, amelyekre igazán büszkék lehetünk?

Az ország viszonylag gyors gazdasági konszolidációját lehetővé tevő, azonban nagy belpolitikai ellenzéssel keresztülvitt csatlakozás a Népszövetséghez, ami a magyar külpolitika Bánffy Miklós nevéhez fűződő sikere. A soproni népszavazással abban a helyzetben – ugyan kis területen, de – sikerült kikényszeríteni a trianoni határvonal módosítását. A római jegyzőkönyvek 1934-ben és a gazdasági természetű szerződések szintén jelentős eredményeknek számítottak.

Kánya Kálmán pragmatizmusa

Miként értékelhetjük Kánya Kálmán személyét, külügyminiszteri tevékenységét az ország pozícióinak erősítése szempontjából?

A kifejezett külpolitikai pragmatizmust képviselte. A revíziót tekintve hasonlóan vélekedett, mint a költő Juhász Gyula: „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá.” A megkisebbedett országnak a kedvező megítélése, a külgazdasági kapcsolatok szempontjából a revízió kérdésének konkrét felvetése, emlegetése az 1930-as évek végéig nem volt célszerű, noha propagandaszinten, Európában rendületlenül folyt. Magyarország igyekezett minél több nyugati közéleti személyiséget megnyerni a területi revízió ügyének.

Kánya egy tradicionálisan a Monarchiában szocializálódott diplomata volt, finom modorral, visszafogott, de céltudatos fellépéssel. A magyar külügyminisztérium és képviselői többnyire nagyon kritikusak és tartózkodók voltak a náci Németországgal szemben. Amikor Magyarország 1940-ben végül csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, Kánya már nem volt külügyminiszter, de keserűen megjegyezte, hogy „sikerült felszállnunk a süllyedő hajóra”. A rutinos külpolitikusok érzékelték, hogy új szemlélet vált szükségessé az 1930-as évek végén és a háború alatt, amely számolt jelentős, nem várható fordulatokkal. Nagyjából ezt testesítette meg a Teleki-doktrína.

A korábbi tapasztalatok alapján Magyarország igyekezett kimaradni a II. világháborúból. A háborús helyzet az ország geopolitikai helyzete miatt azonban megkerülhetetlenné tette az abba való belekeveredést. Nem volt mindegy persze, hogy ez mikor történik, illetve, hogy elveszíti-e az ország a szuverenitását, és miképp. A hadba lépéssel 1941 júniusában a legtöbb dolog már eldőlt.

Hasznos linkek

Dr. Joó András szakmai oldala

VERITAS Történelemkutató Intézet és Levéltár hivatalos weboldala

„A történelem a politikával foglalkozók legnagyobb tanítómestere” – interjú Dr. Joó Andrással az Újkor.hu oldalán

A koronavírus-járvány próbára tette a nemzetközi kapcsolatok aktív formálóit. A külföldön ragadt állampolgárok korábban példátlan hazahozási akciói keretében szabadult „úszó börtönéből” a kiváló magyar énekesnő, Végvári Eszter. Személyes története a diplomácia bravúrja is egyben.

Szolgálat lélektől lélekig (Fotó: Privát archívum)

A történelemkönyvekbe Covid-19-ként bevonuló, a bolygónk eszeveszett pörgését szinte teljesen megállító, a globalizáció révén soha nem látott mértékben összefüggő gazdasági rendszert térdre kényszerítő, világméretű járvány visszavonhatatlanul átalakította az életünket, felhívva a figyelmet az emberi faj sebezhetőségére, a technikai vívmányok ellenére a természet feltartóztathatatlan erejével szembeni kiszolgáltatottságunkra. A koronavírus hatalmi demonstrációja számos kihívással szembesített bennünket, aminek következtében újratervezés vált szükségessé.

A sokkhatás és a veszteségek ellenére azonban olyan alapvető értékek, mint az összefogás, az önzetlen segítségnyújtás, az empátia újból értelmet nyertek. Aki bármilyen okból adódóan, huzamosabb ideig a hazájától távol kényszerült élni, pontosan ismeri a honvágy lélekemésztő érzését. Amikor pedig ezt a terhes állapotot tovább nehezíti egy váratlan eseménysorozat – esetünkben a nyugati világra 2020 márciusában lecsapó egészségügyi vészhelyzet, aminek eredményeképpen az egyes nemzetek önkéntes elszigetelésbe vonultak –, a másik féltekén rekedt magyar pacsirta Odüsszeiája nemcsak az egyén idegeit, hanem a diplomácia művelőit is gigászi feladat elé állítja.

Természetesen Végvári Eszter Fokvárosból való hazatérése csupán egy kiragadott példa, azt azonban tökéletesen szemlélteti, mire képes az ember, ha együtt gondolkodik és cselekszik az önző, egyéni érdeken túlmutató, kollektív jó érdekében.

Végvári Eszter (Fotó: Száraz Tamás)

Sorsfordító események

Immáron jó két hónapja, hogy a koronakálváriád véget ért. Mikor és hogyan csapott szembe a járvány? Mennyire érzékelted, hogy ez más, mint amire bárki fel volt készülve?

Épp Dél-Afrikában voltam, és egy felkérésnek köszönhetően két hétig egy luxushajó színpadán adhattam elő a szólóprogramjaimat. A szerződés vége felé voltam már, amikor az erős szél miatt csak három nap késéssel tudtunk az utolsó kikötőbe jutni. Ekkor már jöttek a hírek otthonról, ez egyre szigorúbb intézkedésekről, a tesztekről – Angela Merkel német kancellár pedig elmondta az azóta híressé vált televíziós beszédét. Mindenki érezte, hogy valami sorsfordító dolog történik.

Amikor még minden rendben volt: kirándulás a namíbiai sivatagban (Fotó: Pagonyi András)

Gazdagodó identitás

A honvágynak hányféle fokozatát tapasztaltad a külföldön töltött, hosszú évek alatt?

Nem vagyok egy nyavalygós típus. Nem vágyom se Túró Rudira, se halászlére, de az otthon élő család, és az azóta már sajnos eltávozott kiskutyám miatt sokszor éreztem szívszorító, fájdalmas honvágyat. Amúgy azt gondolom, hogy az ember a szívében őrzi a gyökereit, a szülővárosát, a nyelvet, amelyet itt, Németországban is igyekszem művelni, hiszen folyamatosan írok… A digitális technológiai vívmányok segítségével a kapcsolattartás a világ bármely szegletéből megoldható. Attól, hogy jelenleg Hamburgban élek, nem lettem kevésbé magyar: az identitásom csak gazdagodott egy nyitottabb, európaibb értékrenddel. Az, hogy nem veszel részt a mindennapi csatározásokban a hétköznapokon, a szakmádban, a közéletben, hogy egy bizonyos távolsággal tudod figyelni az otthoni eseményeket, az teljesen új megvilágításba helyezett sok mindent. Más aspektusból látod az eseményeket, sokkal nyugodtabban érzékelsz és értékelsz mindent. Bizonyos esetekben a dolgok elveszítik a súlyukat…

A végtelen kékség (Fotó: Privát archívum)

Távoli „luxusbörtön”

Mi segített át a hajón töltött, vészterhes heteken?

Amikor végre kikötöttünk, először le kellett tesztelni azt a 6 utast, akiknél felmerült a fertőzés gyanúja. Ez újabb 48 órát vett igénybe. Miután bebizonyosodott, hogy mindenki egészséges, elkezdték megszervezni az utasok hazajuttatását. Ebben a Német Külügyminisztérium közbenjárására volt szükség, akik 4 különgépet küldtek Fokvárosba. Ekkor már szinte alig volt repülőgép-forgalom, vicces volt látni a radaron, hogy ezen az útvonalon szinte csak a mi különgépeink közlekedtek.

Napokba telt a szervezés, de lassan elindult a hajó evakuálása. Miután hivatalosan nem utaztunk be Dél-Afrikába, ezért az utasokat buszokkal rögtön a reptér kifutópályájára vitték, ahol azonnal beszállították őket a repülőgépekbe. A mai napig talányos, hogy én miért nem hagyhattam el a hajót az utasokkal, miért nem voltam azon a bizonyos listán. Azonban sajnos így történt. A fedélzetről kellett végignéznem, ahogy egymás után hagyják el az emberek a hajót. Nekem pedig maradnom kellett.

A bizonytalanság fogságában (Fotó: Privát archívum)

+++ Ne maradj le a többi diplomáciai interjúról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

Kalandos hazaút az utolsó percben

Milyen kalandos úton tértél végül vissza a jelenlegi otthonodba? Kik voltak a segítségedre?

Valóban ekkor kezdődött el az igazi kálvária. Felvettem a kapcsolatot a pretóriai Magyar Konzulátussal, akik rendkívül segítőkészek voltak, és azonnal elkezdtek intézkedni. Ekkor már a hamburgi városvezetés is bekapcsolódott a misszióba, és a berlini követségen keresztül tartották velem a kapcsolatot. Az egészben a legrosszabb a bizonytalanság volt, hiszen minden óránként változott: a vírushelyzet, az egyre szigorúbb intézkedések, a repülőjárataimat folyamatosan törölték. Végül a 6. lefoglalt repülőjegyemmel tudtam hazajutni.
A dél-afrikai hatóságok megtagadták a beutazásomat, holott a hajón nem voltak fertőzöttek. A munkaadó cégem folyamatos kapcsolatban állt az amerikai anyacéggel, hátha az ő közbenjárásukra sikerül valamit elérni. Azonban ne felejtsük el, ez egy afrikai ország, ahol a diplomácia és a hivatalos szervek döntéseit sok, számunkra ismeretlen – és sok szempontból jobban szervezett társadalmunk számára érthetetlen – tényező befolyásolja. Ekkor már tíz napja voltam ebben a luxusbörtönben, teljes bizonytalanságban, összepakolt bőröndökkel. Egy gyermekkori ismerősöm, aki a Magyar Külügyminisztérium munkatársa, a közösségi médián keresztül értesült a megpróbáltatásaimról, szintén megpróbált segíteni: felvette a kapcsolatot a konzulokkal, és biztosított a támogatásáról.

Valószínűleg sosem fog kiderülni, ki, hol és mennyit segített, kinek sikerült elérnie, hogy végül beutazhattam az országba, és a teljes vesztegzár elrendelése előtt felszálló, utolsó gépek egyikével elhagyhattam Fokvárost, majd Etiópián keresztül eljutottam Frankfurtba. Mindezt két héttel a tervezett hazautazásom után.

Úton hazafelé (Fotó: Privát archívum)

A magyar külügyi apparátus profizmusa

A tavaszi események tükrében mit jelent számodra a diplomácia? Meglátásod szerint milyen leckét kaptál, illetve kapott az emberiség az élet nevű társasjátéktól?

Egy biztos. Nagyon sokat köszönhetek a magyar külügyi apparátusnak. Bármelyik konzulátussal kerületem kapcsolatba (a folyamatosan cserélődő repülőjegyeim miatt Dohától egészen Addisz-Abebáig szinte mindenkivel beszéltem), mindenhol elképesztő profi, segítőkész és támogató tisztviselőkkel hozott össze a sors, akik alkalmanként, a legrosszabb pillanataimban jó pszichológusként is helyt álltak. Elképesztő volt látni, micsoda logisztikai akció egy ilyen evakuálás.

Ezúton is a legnagyobb tiszteletemet és megbecsülésemet tolmácsolom mindenkinek, aki ebben segített. Bár most már mindenki a saját otthona nyugalmában vészeli át a vírus jelenlétét, illetve annak a következményeit, azt gondolom, a neheze még csak most jön… Aggódva látom, hogy az emberek kezdik elveszíteni a türelmüket és a józan ítélőképességüket. Nem tudják, kinek higgyenek; a kormányok pedig – kevés kivételtől eltekintve – nehézkesen kezelik a járványügyi helyzetet. Véleményem szerint a kommunikáció nem megfelelő, ráadásul bekerültek a fő áramú hírek közé olyan összeesküvés-elméletek, amelyek nagy veszélyt jelentenek a védekezés szempontjából. Különösen veszélyes ez olyan társadalmakban, ahol kevesen tudnak nagy összefüggésekben gondolkodni, a vigaszt és a megoldást pedig egyszerű üzenetekben vagy hatásvadász videókban keresik.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Becsületes, kozmopolita értékrend

Előadóművészként egy kultúrdiplomáciai egységet alkotsz. A magyarságodat mennyire tudod kifejezésre juttatni a nemzetközi mikrokörnyezetedben? Érzel-e egyfajta belső késztetést, hogy felelősségteljesen bánj a hagyatékoddal?

Arra érzek belső késztetést, hogy becsületben éljem az életemet és végezzem a munkámat – sosem felejtve, honnan jöttem, mégis mindig előre tekintve. Országhatárokon átnyúló, kozmopolita értékrend ez, azaz azon a nyelven válaszolok, amelyiken megszólítanak. Nem vagyok büszke emigráns, semmiféle érzelmi töltet nem társul ahhoz, hogy egy másik országban is sikeresen tudom menedzselni az életemet, viszont szégyenkezni sem fogok emiatt. Egyszerűen így alakult; amennyiben pedig holnap változik az élet, és esetleg Vancouverben kell énekelnem, azt is örömmel fogadom.

A bájos művésznő előadás közben (Fotó: Privát archívum)

Rugalmasság és alkalmazkodás

Most, hogy lassacskán beállni látszik az „új normalitás”, mi a legnagyobb vágyad? Mi értékelődött át benned, ha egyáltalán? Mik a terveid a Covid-19 utáni időszakra?

Még nem látom tisztán, miként alakul a jövő. Szerintem jelenleg ezt senki nem tudhatja igazán. Ami biztos, hogy most különösen rugalmasnak kell lenni, és bármit is sodor az utunkba az élet, tudni kell alkalmazkodni. Sok kollégám maradt munka nélkül, az egész színházi világ egyfajta apátiába süllyedt, ami egy borzasztó helyzet. Persze nem csinálok belőle presztízskérdést, ha egy ideig más területen kell dolgoznom. Új időket élünk…

Hasznos linkek

Végvári Eszter hivatalos weboldala

Végvári Eszter Instagram-profilja

Végvári Eszter YouTube-csatornája

A felelősségteljes feladatok, a kiváltságok, az elegáns partik mellett a diplomatákat és családjaikat nagy kihívás elé állítja az állandó költözés, az esetenkénti, egymástól való hosszabb távollét. A Mexikói Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövete, Őexc. David Nájera Rivas és elbűvölő, szintén diplomata hitvese, Őexc. Ana Aguirre O. Sunza őszintén beszélnek elhivatottságról, szeretetről, szenvedélyről és az őket foglalkoztató, fontos témákról…

Nagykövet úr és Nagykövet asszony a mexikói nemzeti ünnepi fogadáson (2018.09.13.) (Fotó: Aigner Ivan)

+++ Click here to read the article in English +++

Számos hasonlóság

Nagykövet Úr! Az üzleti, ázsiai és afrikai, illetve nemzetközi biztonságpolitikai tanulmányai felvértezték Önt mindazon alapvető eszközzel, hogy sikeresen képviselje hazáját és folyamatosan erősítse annak kétoldalú kapcsolatait más országokkal. Milyen hasonlóságokat és milyen eltéréseket fedezett fel a magyarországi élet „ízében”, stílusában? Melyek a benyomásai?

A különböző országokban szerzett tapasztalataim eltérő módon gazdagítottak a karrierem során, ugyanakkor mindben van valami közös. Kétségtelen, hogy a személyes hátterem és a tanulmányaim sokat segítettek az adott ország kulturális körülményeihez való alkalmazkodásban, ahogyan saját kultúrám ismerete is, hiszen ez az az alapvető referencia, amelyet egy diplomatának szem előtt kell tartania ahhoz, hogy országát képviselni tudja, és létre tudjon hozni egy közös valóságot, elősegítse az integrációt más kultúrákkal. Számos kulturális vonatkozásban látok hasonlóságot Magyarország és Mexikó között: például a konyhaművészetben, illetve a két nemzet mentalitásában. Lehet, hogy a mexikóiak boldogabbnak tűnnek, mint általában a magyar emberek, ám ugyanakkor nosztalgikusok vagyunk mi is, csakúgy, mint a magyarok. A leglényegesebb hasonlóság azonban, hogy mindannyian emberi lények vagyunk, a nemzet pedig politikai fogalom.

A megbízólevél átadása Áder János köztársasági elnöknek és a Hősök emlékkövének megkoszorúzása (2017.09.06.) (Fotó: KEH/KKM Protokoll)

Szabadság és kritikus gondolkodás

A tény, hogy a diplomáciai karrierjén felül kutat, tanít, előadásokat tart, illetve számtalan nemzetközi és kulturális témáról szóló cikk szerzője, nemcsak a jelen, hanem a jövő generációi iránti mély elköteleződését is mutatja. Melyek az Ön számára legfontosabb értékek, amelyeket büszkén terjeszt és képvisel bármerre is jár a világban?

Számomra a legfontosabb érték a szabadság, különösen a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez egy olyan alapvető eszköz a diplomáciában, amely lehetővé teszi egy adott ország bemutatását, a történelmének, a jelenének és a jövőképének ismertetését. Nagy örömmel tölt el, amikor lehetőségem van fiatalokkal, gimnazistákkal, egyetemistákkal beszélgetni, akik büszkén fejezik ki gondolataikat az országról, a törekvéseikről, ugyanakkor kritikus meglátásaiknak is hangot adnak.

Identitás és szeretet

Habár egy magasabb rendű cél érdekében teszik, mennyire van hatással a családi életükre, hogy néhány évente újabb országban élnek és teljesítenek küldetést?

Természetesen rendszeresen alkalmazkodnunk kell az éppen adott helyzethez, és sokszor hosszabb időt kell egymástól távol töltenünk. Van, hogy engem neveznek ki egy új pozícióba, és a családom követ engem, vagy fordítva. A feleségem szintén diplomata, tehát saját feladatai és felelősségei vannak. Karrierünk során az esetek többségében sikerült együtt élnünk, de többször is előfordult, hogy külön országokban tevékenykedtünk, ekkor rendszeresen látogattuk egymást, és idővel hozzászoktunk. Nem volt könnyű, és nem hiszem, hogy van erre egy mindenki számára alkalmazható recept. Nagyban függ a család hozzáállásától. Bárhová is költözünk a lányunkkal és a háziállatainkkal, igyekszünk megtartani az identitásunkat, és ami soha nem változik, az az egymás iránt érzett szeretetünk.

+++ Ne maradj le a többi nagyköveti interjúról és fogadás beszámolójáról! Kattints a KÖVETÉS gombra… +++

Egyensúly

Nagykövet asszony! Független nőként egyensúlyt teremteni a gondoskodó anya, a szerető feleség szerepe és az áldozatokkal járó diplomáciai karrier között, különböző készségeket és rendkívüli energiát igényel. Mi a személyes titka?

A nők jogainak fejlődése ellenére sajnos továbbra is tény, hogy jelentősen többet kell dolgoznunk, mint a férfiaknak. Kettős küldetésünk van: a hivatásunk, ami az én esetemben a diplomácia, illetve otthon is felelősség és feladat hárul ránk. Természetesen a férjem sokat segít, de mégis ránk nehezedik az a társadalmi nyomás, amely a történelem során kialakult. Hagyományosan mi vagyunk azok, akiknek a háztartási kötelezettségeknek eleget kell tenniük. Még egy olyan partnerrel is, aki az egyenjogúság híve, a kulturális kérdések, a berögződések körülvesznek bennünket, és amennyiben nem teszünk a feladatok egyenlőbb elosztása érdekében, továbbra is megmaradnak. Egy szó, mint száz: nő vagyok, nagyon szeretek nő lenni, és végső soron azt hiszem, hogy ez sok szempontból előnyt jelent számomra. A személyes titok számomra a kihívások és a lehetőségek közötti egyensúly megtalálása.

Nagykövet úr és hitvese az Unfold-kiállítás megnyitóján, a K.A.S. Galériában (2017.06.13.) (Fotó: Mexikói Nagykövetség)

Egymás jobb megismerése

Immár harmadik éve, hogy elfoglalta ezt a felelősségteljes pozíciót. Azóta számos színes és ízes mexikói élménnyel gazdagította az országunkat. Kiemelné azokat a tevékenységeket, amelyek hozzájárultak az amúgy is jó mexikói-magyar kapcsolatok gyarapodásához?

Az elmúlt három év alatt a Mexikói Nagykövetség rendkívül aktív volt. A Magyarországon végzett tevékenységünk leginkább érzékelhető részei a kulturális eseményeink. A nagyszerű Frida Kahlo-kiállítást 2018-ban több mint kétszázezer ember látogatta meg. Nagy erőkkel próbáljuk népszerűsíteni a spanyol nyelvet a fiatal magyarok körében és szeretnénk tudatni az immár több ezer tanulóval, hogy boldogok vagyunk, hogy ezt a nyelvet választották, nagyon jó döntést hoztak. Legtöbbször azért választják a spanyol nyelvet, mert vonzó a szavak dallamossága, a latin kultúra, ám fontos megjegyezni, hogy ezzel egyidejűleg szakmai szempontból is nagy jelentőséggel bírhat ez a döntés, hiszen a spanyol nyelv rövid időn belül a nemzetközi üzleti vállalkozások egyik legfontosabb nyelvévé fog válni. A spanyol nyelven keresztül a turizmust is támogatjuk, és meggyőződésünk, hogy a béke, az együttműködés, a kereskedelem sokkal gyümölcsözőbb, ha jobban ismerjük egymást.

A mexikói nagyköveti házaspár lányuk és Elizabeth Baquedano mexikói történész társaságában, a Frida Kahlo-életmű-kiállítás megnyitóján, a Magyar Nemzeti Galériában (2018.07.07.) (Fotó: Mexikói Nagykövetség)

Együttműködés

A világunk gyorsabban változik, mint valaha. A jól bevált praktikák, régi receptek és orvosságok elégtelennek bizonyulnak. Véleménye szerint a nemzetközi stabilitás és biztonság növeléséhez milyen módon tudnak országaink leginkább hozzájárulni?

Napjaink legnagyobb kihívásai túlmutatnak az országhatárokon. Az államok nemzetközi rendszere olyan problémákkal szembesül, mint a környezetszennyezés, az erőforrások szűkössége, a migráció, a vallási konfliktusok, amelyeket többé nem lehet politikai keretek közé szorítani, mint korábban. Az államok közötti együttműködés alapvető fontosságú a nemzetközi biztonság és stabilitás új infrastruktúrájának kiépítéséhez. Mi az ára ennek? Nos, nem könnyű megválaszolni. Gondoljunk bele, 70 évvel ezelőtt hol volt ez a város, ez az ország, ez a régió, ez a kontinens! A béke feltételeit megteremtő nemzetközi szervezetek nélkül talán továbbra is hasonló helyzet állna fenn: évszázados háborúk, inváziók, éhínségek és így tovább, mint korábban. Számomra Európa történelme egyértelműen mutatja, hogy az együttműködés megteremti a nemzetközi biztonságot és stabilitást. Mexikó és Magyarország esetében azt tudom mondani, hogy mindenekelőtt teljes mértékben teljesítenünk kell a kötelezettségeinket, nemcsak a saját szövetségeink, például az EU, vagy esetünkben az amerikai kontinens, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezete minden országa felé.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Tárgyalás és kommunikáció

Az Önök kapcsolatát alapul véve, ha a házasságra úgy tekintünk, mint két lélek egyesülésére, amelyek arra törekednek, hogy többek legyenek, mint a részeik összessége, majd ezt az analógiát alkalmazzuk a diplomáciára, mi lenne az a módszer, amelyet gyakrabban kellene alkalmaznunk az államok között létrejövő konfliktusokban, hogy egy átfogó és fenntartható megoldást találjunk?

Őszintén szólva nem tudjuk, mi a bonyolultabb: a házasság vagy az államok közötti szövetség. Számtalanszor az államok közötti szövetséget sokkal inkább az egyének határozzák meg, mint az államok intézményi mivoltukban, illetve mint a népesség vagy a vezetőik összessége. Ha például az I. és a II. világháború borzalmaira gondolunk, és az akkori vezetőkre, akkor világosan láthatjuk, hogy az egyének döntései vezették a világot háborúhoz. Napjainkban is, ha olyan összetett folyamatokra gondolunk, mint például a Brexit, akkor láthatjuk, hogy inkább az egyének döntése érvényesül, mint a társadalom egységes, nemzeti akarata. Úgy gondolom, ez egy olyan jelenség, amely a demokratikus rendszerekre jellemző, és amely megmutatja, hogy a demokrácia által létrehozott intézmények a politikai vezetők eszközévé váltak olyan döntések meghozatalához, amelyek egész nemzeteket visznek el az eredeti felfogásuktól teljesen különböző irányba. Tehát, erre nincs egyszerű válasz, ez az egyik legösszetettebb kérdés, amellyel jelenleg szembesülünk. Természetesen a diplomáciában, ugyanúgy ahogy a személyes kapcsolatokban is, a tárgyalás és a kommunikáció mindig jobb megoldás, mint a konfrontáció.

Nagykövet úr és David B. Cornstein amerikai nagykövet (2019.09.12.) (Fotó: Aigner Ivan)

Körültekintés és elhivatottság

Nagykövet asszony! Mely ügyeket tartja Önmaga számára a legfontosabbaknak? Hivatalos elfoglaltságai mellett tud elegendő időt szentelni ezekre a tevékenységekre?

Nagykövetként mindennapos teendőim vannak, amelyekkel foglalkoznom kell. Az elmúlt pár évben Mexikó kapcsolataiért és jelenlétéért voltam felelős bizonyos londoni székhelyű nemzetközi szervezeteknél. Ezek közül a legnagyobb kihívást a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet jelenti, ahol, ahogyan azt sejthető, nem sok nő dolgozik. Természetesen próbálom erősíteni a nők jelenlétét a tengerészet területén, ami a kitűzött céljaim egyike, habár ez nem az egyetlen, sem a legfontosabb feladatom, mivel Mexikó képviseletében azokra a kihívásokra és feladatokra kell koncentrálnom, amelyek az országot leginkább érintik. Sokszor a férjemmel együtt támogatunk különböző, számunkra fontos ügyeket (pl. oktatási projektek vagy a rászorulók segítése). A karrierem elején meglepett, hogy mekkora befolyással bírok a pozíciómból adódóan. Úgy gondolom, ez egy nagyon jelentős „soft power”, és elengedhetetlen, hogy felelősséggel használjuk, illetve, hogy valóban jelentős ügyek mellett kötelezzük el magunkat. Összefoglalva, kötelességünk, hogy körültekintéssel és teljes mértékben elhivatottan éljünk vele.

Nagykövet úr és hitvese a mexikói nemzeti ünnepi fogadáson (2018.09.13.) (Fotó: Mexikói Nagykövetség)

Az új generáció

Milyen világot szeretnének hátrahagyni a lányuk generációja számára? Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk Önök szerint ahhoz, hogy ez valósággá váljon?

Emlékszem, a szüleim nagyon keményen dolgoztak, hogy biztosítsák megélhetésünket Mexikóban, és ez az a Mexikó, amelyben megszülettem. Ahogyan azt már említettem korábban, mi, mexikóiak csakúgy, mint a magyarok, nem mindig vagyunk optimisták, gyakran kritikusan tekintünk a környezetünkre. Ugyanakkor kijelenthetem, hogy sokkal jobb világban élünk, mint a szüleink generációja. Ami a lányom nemzedékét illeti, fiatal koruk ellenére sokkal felelősségteljesebbnek látom őket, hiszen együtt kell élniük a modern világ nehézségeivel (pl. klímaváltozás). Hozzáteszem, napról napra szembe kell nézniük olyan problémákkal, mint a korrupció, az instabilitás, a személyes biztonság kérdése, nem beszélve arról, hogy az egyenlőség területén elért hatalmas fejlődés ellenére a társadalom, amelyben élünk, még mindig meglehetősen egyenlőtlen – nem a saját országomról beszélek, hanem az egész világról. Az említett kihívások nem egy régióra, nemzetre vagy településre vonatkoznak, hanem egy eddig nem tapasztalt szinten, globálissá váltak. A ma élők globális kihívásokkal találják magukat szemben, függetlenül attól, hol vannak, illetve, hogy ezeknek a következményei kihatással vannak az életükre, akkor is, ha nem akarják. Ennek az új generációnak jobb eszközök állnak a rendelkezésére napjaink problémáinak megoldására: olyan szellemi és technikai eszközök, amelyek számunkra nem voltak elérhetőek, illetve szélesebb látókörrel, több ismerettel rendelkeznek, és biztos vagyok benne, hogy sikereket fognak elérni.

Nagykövet úr beszéde a mexikói nemzeti ünnepi fogadáson (2018.09.13.) (Fotó: Aigner Ivan)

Hasznos linkek

Többet szeretnél megtudni Franciaországról, a Mexikói Nagykövetség magyarországi működéséről, tevékenységéről, országaink együttműködéséről? Érdekelnek francia vonatkozású nyilvános programok és rendezvények? Akkor látogass a Mexikói Nagykövetség hivatalos weboldalára…