Mitől leszünk igazán gazdagok? Hogyan kovácsoljunk előnyt a különbözőségből? Mit tanulhatunk a világot megjárt svájci nagykövettől? Egy biztos: több híd köt össze bennünket, mint ami folyó elválaszt. Exkluzív karácsonyi interjú...

Fotó: Jeshoots.com

+++ Click here to read the article in English +++

Kukkants bátran a diplomácia leple mögé…

Sokak számára a diplomácia egy titokzatos, homályos, ingoványos terület. Szinte alig tudunk valamit a szemeink előtt, azaz a politikai és gazdasági erők kereszttüzében zajló események mögött húzódó, hajszálvékony jégen „táncoló” egyezkedésekről, kölcsönösen előnyös megoldásokra törekvő tárgyalásokról.
A nyomasztó információáradat és az álhírek világában azonban pont a – szinte kivétel nélkül – nagyon művelt, intelligens diplomaták és lelkes, elhivatott munkatársaik azok, akik a háttérben, biztonsággal építik a nemzetek közötti, békés együttműködés kereteit.

Semlegesség és (pro)aktivitás

Cikkeimben – többek között – olyan hiteles személyiségek szólalnak meg, akik tevékenységükkel, hivatásukkal komoly küldetést teljesítenek a nemzetközi kapcsolatok építése, fejlesztése, a gyümölcsöző kapcsolatok érdekében. Egyikük Svájc nagykövete, Őexcellenciája Peter Burkhard, akinek a vezetésével személyesebb hangú felfedező utazást teszünk a diplomácia izgalmas világában.

Svájc híres a semlegességéről. Mindenesetre Ön nagyon szenvedélyes a nemzetközi hidak építését illetően. Miben gyökerezik a dolgok pozitív és kíváncsi hozzáállással való megközelítése, illetve az együttműködés iránti törekvése? Miért választotta ezt a hivatást?

Ami az első szempontot illeti, le szeretném szögezni: a semlegesség azt jelenti, hogy egy adott állam nem vesz részt fegyveres konfliktusban. Ez nem a vélemény semlegességét jelenti, vagy azt, hogy tartózkodjunk a világ alakításában való aktív részvételtől.
Svájc igen aktív külpolitikát folytat, ami az alkotmányban is benne foglaltatott. Ez utóbbi előírja, hogy a Svájci Államszövetség többek között segítse a szükség és szegénység enyhítését a világban, előmozdítsa az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását, a népek békés együttélését, valamint a természeti erőforrások megőrzését.

Amint láthatja, ez egyáltalán nem ellentétes a személyiségemmel, valamint azzal a szenvedéllyel, amelyet nekem tulajdonít; sőt, éppen ellenkezőleg. S igen, a szakmám értelmezése pontosan ebbe az irányba mutat. Jóllehet, igaz, hogy megbízatásaim közül több nem a kétoldalú diplomácia hagyományos területein, s talán nagyobb hangsúllyal a „dolgok előmozdításán” zajlott. Ezek közé tartozik három mandátum az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) műveleteinek vezetőjeként, nevezetesen Ukrajnában, Azerbajdzsánban és Szerbiában, valamint korábbi állomáshelyek a Svájci Külügyminisztérium különleges munkacsoportjainak kötelékében. Részt vettem a 1996-os svájci EBESZ-elnökség munkacsoportjának tevékenységében, majd három évig az akkori „Svájci Munkacsoport – II. világháború” személyzeti főnöke voltam. Az utóbbi szerepe az volt, hogy összehangolja Svájc, a Nemzeti Bank és a svájci vállalkozások (különösen a bankok) a II. világháború közbeni szerepére vonatkozó követelésekkel kapcsolatos kormányzati intézkedéseket.

Megbízólevél átadása Áder János köztársasági elnöknek (2016.10.19.) (Fotó: Harangozó Dávid)

Svájci „összhangfokozatú” életmód

Miként támogatja országa sajátos szövetségi szervezete, az embereknek a mindennapi döntéshozatalban való erőteljes integrációja a svájci életmódot? Mi tölti el szeretettel és büszkeséggel a hazájával kapcsolatban?

Ha az interneten rákeres a „svájci életmód” kulcsszavakra, érdekes hivatkozásokat talál az étkezési, ivási vagy öltözködési szokásokról, a társasági érintkezésről, vagy olyan dolgokról, mint pl. a tömegközlekedésnek, az egészséges életmódnak és a szabadtéri tevékenységeknek tulajdonított magas érték.
Ám nyilván nem ezekre, hanem inkább a politikai kultúrára gondol. Mivel ez egy átfogó témakör, megpróbálom csupán néhány jellemző tulajdonságát felvázolni.

Svájc rendkívül hierarchiamentes társadalmi rendet képvisel, mélyen gyökerező szkepticizmus mutatkozik a politikai hatalommal (és általában minden hatósággal) szemben, másrészt magas szintű a polgári felelősségvállalás. Erős a konfliktusokkal szembeni nemtetszés és az – ahogy mi nevezzük – „összhang” iránti vágy. A politikai intézmények tükrözik mindezt, megfelelve ezeknek az elvárásoknak és attitűdöknek.

A svájci politikai struktúrák törekvése az emberekhez való közelség és a polgárok akaratának való megfelelőség. Tehát amikor Svájcra gondolok, elsősorban a politikai rendszerünk alulról felfelé építkező jellegét szeretem, és büszke lehetek arra, hogy Svájc hosszú idő óta képes (volt) fenntartani a svájci polgári társadalom és állam legfontosabb elemeit.
Ez messze nem magától értetődő, tekintettel a világ mélyreható változásaira, ám különösen annak fényében, hogy Svájc külföldi népességének aránya  – a két világháború időszakát leszámítva –már több mint száz éve körülbelül 20%. Úgy tűnik, a svájci társadalom és a politikai rendszer integratív ereje nagyon magas.

A főváros, Bern madártávlatból (Fotó: Nicolas Jossi)

+++ Éltél vagy jártál már Svájcban?
Oszd meg az élményeidet, tapasztalataidat kommentben! +++

Fehérkeresztes nemzeti identitás

Melyek a svájci társadalom egyik fő pillérét alkotó többnyelvűség, illetve multikulturalizmus előnyei és hátrányai?

A svájci nemzeti identitás nem a nyelv vagy a kultúra függvénye, vagy ha igen, akkor csak a politikai kultúráé. Svájc egyes részei a különböző, nagy európai kultúrák területéhez tartoznak, ami alapja a gazdagító kölcsönhatások és cserék széles skálájának. Bár általában a svájci iskolás gyerekek legalább alapszinten elsajátítják valamelyik másik, sőt, gyakran harmadik nemzeti nyelvet a tanköteles évek során, mítosz, hogy minden svájci négynyelvű.

Igaz lehet azonban, hogy nemzetközi összehasonlításban a több nyelvet ismerő emberek aránya magasabb Svájcban, mint máshol. Ugyanakkor azt is merem állítani, hogy a svájciak retorikai készségei általában nem kimagaslóak. Nem igazán tudom, miért, de talán ez valahogy összefügg azzal a ténnyel, hogy a nemzeti identitásunk nem nyelvi indíttatású, hanem sokkal inkább az egyenlőségen alapuló társadalom jellegéből fakad.

A nagykövet Dieter Fahrer rendezővel beszélget a Szemrevaló Filmfesztiválon (Fotó: Kerekes Zoltán)

Megalapozott kapcsolatok fejlesztése

Mik a magyarországi megbízatásának főbb célkitűzései?

Az a szokás, hogy minden év elején, a Bernben lévő külügyminisztériummal egyeztetve, meghatározzuk az adott fogadóországban teljesítendő küldetésünk célkitűzéseit. Jelenleg azon gondolkodom, 2019 folyamán kifejezetten miket törekszünk elérni a Magyarországgal való kapcsolataink területén. Természetesen ezt hosszabb távú tervek keretein belül, a meglévő alapokra építkezve, különösen a jó gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésének tükrében kell szemlélni.

A Balassagyarmat és régiója ivóvízellátásának rehabilitációját célzó projekt záróünnepségén (2016.11.07.) 

Közösségi tapasztalások

Mi a benyomása a magyarokról?

Nem szeretek kollektíven ítélkezni. Az egy adott társadalmi csoporthoz – vagy jelen esetben nemzethez – tartozó személyek közötti sokféleség mindig nagyobb, mint az ugyanezen csoportok vagy nemzetek közötti különbségek. Mindazonáltal, amit próbálok megtanulni és megérteni (sőt, még egyfajta értékelésre is törekvést teszek), az az a mód, ahogyan ez a közösség közösségként működik; ahogyan megszervezi magát; illetve ahogyan meghatározza, követi és megvalósítja a közös célokat.

A magyar társadalom mélyebb megértése érdekében még mindig hiányzik egy kulcsfontosságú eszköz: maga a nyelv. Elkezdtem híreket olvasni, megértem az általános mondanivalót, és belefogtam a filmnézésbe. Néhány napja láttam az új, Napszállta című filmet. Természetesen az angol feliratok segítettek, mégis úgy éreztem, tudom követni a párbeszédeket. Visszatérve a céljaimra vonatkozó kérdésére: a magyar nyelv nemcsak mondattani, hanem jelentéstani megértése egyértelműen az egyik közülük.

+++ Ne maradj le a többi nagyköveti interjúról és fogadás beszámolójáról! Kattints a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra… +++

Diplomáciai családmodell

A külügyi szolgálatban megvalósuló karrier nagy kihívást jelent egy családos diplomata számára. Mi a személyes tapasztalata e téren?

Nagy kiváltság az országodat diplomataként szolgálni, s elképzelni sem tudnék lenyűgözőbb szakmát. A pároddal vagy a családoddal az egyik országról a másikba való költözés, nemcsak a fizikai, hanem a szociális környezeted néhány évenkénti változtatása önmagában nem jelent kihívást; sőt, akár tekinthető ennek az életformának a vonzerejét adó elemnek. Két szakmai pálya összehangolása azonban, amennyiben a pár egyik része a diplomácia területén tevékenykedik, nagyon nehéz. Ez nem jelentett különösebb gondot a régi udvari hagyományok értelmében (a diplomácia gyökerei pedig a monarchikus állami rendszerben vannak), ám a mai világban, figyelembe véve a modern férfiak és nők életterveit, igenis problémát jelent. Nem tudok olyan külügyminisztériumról, amely megoldást talált volna erre – mi Svájcban biztosan nem oldottuk meg.

Hivatalos svájci parlamenti küldöttség (Nemzeti Tanács Külpolitikai Bizottsága) látogatása Budapesten (Andrássy Egyetem, 2017.10.26.)

Karácsony a világ körül

Hogyan festenek a karácsonyi előkészületek a svájci nagykövetségen, amely nemcsak az irodájának, hanem a rezidenciájának is otthont ad? Általában hogyan és hol tölti az ünnepeket? Vannak különleges családi hagyományaik?

A feleségem és a gyermekünk jelenleg Kijevben tartózkodik a feleségem szüleivel, és csatlakozom hozzájuk az ünnepekre. Tavaly, amikor mindannyian együtt voltunk Budapesten, hagyományos karácsonyi díszítésben (pl. gömbökkel díszített karácsonyfa) pompázott a rezidencia. Bevallom, az idén nem is gondolkodtam ezen.

Gyermekkoromban a családunk a karácsonyi ünnepeket mindig a nagyszüleimnél, egy kis dél-németországi faluban töltötte, ami elevenen él az emlékeimben. Később, egyetemi éveim alatt gyakran síelni mentem a karácsonyi és újévi időszakban.
Ezután olyan évek következtek, amelyek során eltérő hagyományokkal rendelkező országokban voltam, első alkalommal hosszabb ideig, amikor 1985-től 1986-ig, Novoszibirszkben dolgoztam kutatóként. Ott az újév nagyszerű dolognak számított, de a karácsony észrevétlenül telt el, ami a Szovjetunióban megszokott volt a szocialista időkben.
A keresztény gyökerekkel rendelkező volt szovjet tagköztársaságokban, nevezetesen Oroszországban és Ukrajnában, ahol a következő években diplomataként szolgáltam, ez persze másként alakult.
Másfelől, Azerbajdzsánban vagy Üzbegisztánban, ahol a későbbiekben diplomáciai képviseleteket vezettem, a vallási ünnepek az iszlám hagyományokat követték.
Még egy olyan, keresztény hagyományokkal rendelkező országban is, mint amilyen például Kuba – ahol tizenegynéhány évvel ezelőtt svájci nagykövetként szolgáltam –, a karácsony meglehetősen más jelleggel bír a trópusi hőmérséklet miatt. Havannában szenteste mindig lementem a strandra úszni.

Hozzá kell tennem, hogy a több mint 30 évnyi, nomádszerű életvitel ellenére, illetve amennyire a munkarendem engedte, amíg még éltek, mindig igyekeztem meglátogatni a szüleimet Svájcban, ha nem is karácsonykor, legalább akörül.

Fotó: Swiss Federal Department of Foreign Affairs

Korunk próbatétele

Milyen a kívánsága karácsonyra és az új évre? Véleménye szerint hogyan érhetünk el személyes és szakmai fejlődést 2019-ben?

Szánalmasnak tűnhet, ám a legnagyobb kívánságom Önnek és az olvasóinak, a hozzám közel állók, a munkatársaim, a családom és önmagam számára, hogy jó egészségnek örvendjünk!

Ami a második kérdést illeti, nem vagyok biztos benne, helyénvaló-e, hogy tanácsot adjak. Úgy tűnik, hogy az általános felfogás szerint az alapvető változások idejében élünk, amikor is – többek között– a felvilágosodás vívmányait tesszük próbára. Ezért a saját véleményem helyett Immanuel Kant híres idézetével szeretnék válaszolni, amely ezekben az időkben iránymutatásként szolgálhat: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele.” [Ford.: Vidrányi Katalin – A szerk.]

Volkmar Wenzel német, Elisabeth Ellison-Kramer osztrák és Peter Burkhard svájci nagykövet (Fotó: Aigner Ivan)

Cikkajánló

Ajánlom figyelmedbe korábbi írásaimat, interjúimat. Kattints a feketével kiemelt részekre… >>

>> Diplomáciai titkok tudója háború és béke határán <<

>> A svájci nagykövet bravúros, fesztiválos mentőakciója <<

Hasznos link

Többet szeretnél megtudni Norvégiáról, a Svájci Nagykövetség magyarországi működéséről, tevékenységéről, országaink együttműködéséről? Érdekelnek svájci vonatkozású nyilvános programok és rendezvények? Akkor látogass a Svájci Nagykövetség hivatalos weboldalára…

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
❓ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra!
➕ Böki az oldaladat, vajon ki mozgatja a háttérből a szálakat? Ki vagy éhezve további részletekre? Kukkants be hozzám a Facebookon és az Instagramon egyaránt!

Like-olj ide kattintva a www.facebook.com/diplomaciamindenkinek oldalon!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦